Az egykori Mosaburg település Árpád-korban épült monostorához tartozó körítõfal egy szakaszát, valamint a még korábbi, 9. századi település ipari, gazdasági tevékenységének nyomait tárták fel idén a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetének munkatársai Zalaváron, ahol csütörtökön újságíróknak is megmutatták az idei ásatások eredményeit.

A honfoglalás korát megelõzõ idõszakban a Kárpát-medence legnagyobb lélekszámú települése volt az egykori Mosaburg, amely a Karoling Birodalom egyik királyi székhelye, a magyarok bejövetele után pedig az egykori Kolon - ma Zala - megye központja volt - mondta a lelõhely jelentõségérõl Szõke Béla Miklós, az MTA Régészeti Intézetének tudományos fõmunkatársa.
A területen kisebb-nagyobb megszakításokkal 1948 óta folyik tudományos feltárás, de az elmúlt évtizedekben még az egyharmadát sem sikerült kiásni az egykori településnek. A lelõhely azért különleges, mert a 830-as évek végétõl 1700-ig több korszak lenyomatai és változásai is egymásra épülve kutathatók, és a 18. századtól kezdõdõ pusztulása miatt nem épült rá ma is álló település.
Ritoók Ágnes, a MNM régésze elmondta: idén az Árpád-korban itt állt, nagyjából ötvenszer hatvan méteres monostor körítõfalának egy szakaszát tárták fel. A honfoglalás után kialakított megyeközpont gazdasági udvarát is szinte teljesen körül tudták határolni. A fakerítésekkel övezett térség még fel nem kutatott részén a következõ években a várakozások szerint "reprezentatív világi épületek" maradványait tárhatják fel.
A május végén kezdett és a hét végén záruló ásatási szezonban - a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatásának jóvoltából - a magyarok bejövetele elõtti idõszak számos tárgyi leletére is rábukkantak. Különleges, sokfülû, vagy éppen érdekes díszítésû edények töredékei, számos üvegablak és -pohár töredéke, az ipari tevékenység maradványaiként bronz és vas olvadékok, valamint komoly mennyiségben állatcsontok kerültek felszínre. Ritoók Ágnes sajátos érdekességként egy arasznyi, de súlyos bronzöntvényt, egy repülõgép makettjét is megmutatta, bizonyítva, hogy a közeli sármelléki repülõtéren egykor állomásozott szovjet katonák is itt hagyták a nyomaikat.
A nemzeti múzeum sajtóanyaga felidézi: a Dunántúl a 8. század végétõl a Karoling Birodalom része volt, ahol Priwina fejedelem építette ki központját. A 9. századi városias település legalább három nagyobb részbõl állt, 870-ben három templomát említik.
A honfoglalás idején a lakosság egy része távozott, az épületek pusztulásnak indultak, majd az államalapítást követõen, 1019-ben a templomok közül Szent István csupán egy templomot építtetett újjá, és azt Szent Adorján tiszteletére szenteltette. Mellette monostor létesült, és itt mûködött a megyeközpont gazdasági egysége is.
A 15. században erõddé alakított monostor a kora újkorban végvárként, mocsaras környezetében megbújva, sikeresen állt ellen az oszmán támadásoknak, de az 1702-ben elrendelt felrobbantással végleg pusztulásra ítélték.
Az utóbbi években a kutatás egyedülálló leletek sorozatát hozta napvilágra: harangöntõ gödör, üvegkészítõ, ötvös-, kovács- és agancsfeldolgozó mûhelyek, szövõ- és fonóházak leleteit. Közülük is kiemelkednek azok az ugyancsak 9. századi palacktöredékek, amelyekre glagolita betûkkel feliratot véstek. Egész Európában ezek az elsõ, és egyelõre egyedüli tárgyi bizonyítékai annak, hogy a glagolita írást a 9. században már ismerték, és azt Cirill és Metód tanítványai az akkori Mosaburgban már használták.

MTI - Kanizsa