Keserû mosollyal nyugtáztam Karádi és Bene képviselõ urak legutóbbi, a mûfüves labdarugó pályák ügyében tartott sajtótájékoztatóját. Ez a félresikerült provokáció igazolni látszik, hogy ma a közgyûlés önmagát Fidesz-frakcióként aposztrofáló részében eluralkodott egyfajta alternatív valóság-kép, amit az önös politikai érdek, hovatovább a rosszindulat hozott létre a politikai gyávaság, és a szakmai felkészületlenség talaján. Vannak olyan képviselõk akik ennek az abszurd illúziónak a fenntartásában érdekeltek, mások kétségtelenül el is hiszik azt, de vannak olyanok is, akik pusztán csak szeretnék, ha igaz volna, mert akkor végre tükörbe nézhetnének reggelenként.

De nem kívánok ennyire elrugaszkodni a konkrét témától, inkább pár ténnyel kiegészíteném azt. Az említett OLLÉ program keretében nagyon kedvezõtlen feltételekkel, darabonként mintegy 50 millió forintért valósulhattak volna meg a focipályák, ám a Fidesz-frakció sokáig mégis foggal-körömmel ragaszkodott ehhez a konstrukcióhoz. Ha valaki esetleg követte az adott kérdés közgyûlési vitáját, emlékezhet rá, hogy kétszer is hiába terjesztettem elõ, hogy válasszunk más megvalósítási formát, a Fidesz leszavazta azt. Harmadik nekifutásra, valami csoda folytán mégis sikerült kieszközölnöm a váltást (a képviselõk cikkükben úgy fogalmaznak, hogy „még ezzel az elképzeléssel sem tudtak az ügy mellé állítani”, miközben az én elképzelésemrõl van szó...) , és így a most átadott pályák csupán alig 20 millió forintjába kerültek az adófizetõknek. Tehát az eredetileg tervezett összeg mintegy 40 %-áért épültek, ami a teljes programra vetítve, mintegy 300 millió forintos megtakarítást jelent. Ha egy kicsit is kevésbé vagyok kitartó, ez az összeg bizony kézen-közön kiszivárgott volna a város kasszájából, aminek nyílván meglett volna a haszonélvezõje is. Hogy egy önkormányzati képviselõnek miért szükséges három hónap annak belátásához, hogy talán nem kéne 50 milliót adni azért, amit húszért is meg lehet kapni, annak magyarázata túlmutat e cikk keretein, így arra most nem is vállalkoznék. De a jelenbõl visszatekintve, mikor az irracionalitás olyannyira eluralkodik a közgyûlésben, szinte Aranykornak hat a helyzet, hogy ha nagyon nehezen is, de az észérvekkel még lehetett eredményeket elérni.
A cikk ugyanakkor egy másik meglehetõsen rosszindulatú hazugságot is tartalmaz, miszerint a 2008-as évben akadályoztam volna a pályák építését. A valóság ezzel szemben az, hogy az elfogadott költségvetés – melyet egyébként a nyilatkozó képviselõk is megszavaztak, noha ezek szerint megérteniük nem sikerült -, több más tétellel együtt, a mûfüves pályákat is olyan fejlesztési csoportba sorolta, melyek csak akkor valósulhatnak meg, ha az ingatlanértékesítésbõl befolyó összeg erre fedezetet biztosít. Mivel a tavalyi évben az értékesítés volumene drasztikusan visszaesett, ez a forrás nem állt rendelkezésre. Ezért volt szükség a költségvetés módosítására, melyre sor is került. Mivel az aszfaltozáshoz hasonlóan, a mûfüves pályák építésének sem kedvez a téli idõjárás, a munkálatok értelemszerûen csak tavasszal indulhattak, mostanra pedig sikerrel le is zárultak. Hogy ezt a sikert a nyilatkozó képviselõk milyen alapon kívánják kisajátítani, azt õszintén szólva nem tudom, azt pedig végképp nem, hogy ehhez miért kellett volna bárkivel is „harcolniuk”, hisz a mûfüves pályák megvalósítását kezdetektõl konszenzus övezte. Ez a típusú harci kedv önmagában nem baj, de mégis szerencsésebb volna, ha a fölös energiák nem efféle cikkekben öltenének testet, hanem levezetésre kerülnének például az újonnan épített pályákon...
Marton István, polgármester