A Zalaegerszegi Törvényszék, mint elsõfokú bíróság hozott nem jogerõs ítéletet azzal a nõvel szemben, aki egy 7 cm pengehosszúságú késsel halálos sebet ejtett a férjén.

A vádlott és házastársa 2014. június 16-án - több pohár bor elfogyasztása után - zalaegerszegi otthonukban összeszólalkoztak. A hangos szóra átjött a szomszédos szobában tartózkodó felnõtt fiúk, s csendre intette a szüleit. A nõ ekkor indulatosan elzavarta, szavainak nyomatékot adva egy 15 cm pengehosszúságú késsel kezdett hadonászni a fia elõtt, aki végül jobbnak látta, ha távozik a lakásból. A fiú távozását követõen a házaspár között tovább folytatódott a vita, majd dulakodni kezdtek. A vádirat szerint a nõ egy, az étkezéshez használt 7 cm pengehosszúságú késsel a férfire támadt, s szívtájékon, mellkason szúrta. A történtek után a vádlott azzal értesítette a mentõket, hogy a férje megszúrta magát. A kiérkezõ mentõk újraélesztették a férfit, majd kórházba szállították, ám állapota olyan súlyossá vált, hogy a kórházban elhunyt.

A tárgyalás során a vádlott nem ismerte el büntetõjogi felelõsségét, vallomását a történtek óta több alkalommal is megváltoztatta. Amikor a mentõket értesítette, azt mondta, a férje megszúrta magát, késõbb több dolog tekintetében nem emlékezett vissza, illetve másként idézte fel a történteket, a bíróság elõtt pedig már arról beszélt, hogy a férfi „beleszaladt” a késbe, amit õ védekezésképpen maga elé tartott. A szakértõi vélemények azonban mindkét állítást cáfolták: a seb elhelyezkedése, formája, a szúrás iránya, valamit a két fél testalkati adottságai egyértelmûen kizárták, hogy a férfi önmagát szúrta volna meg, s azt is, hogy beleszaladt volna a késbe. Vádbeszédében az ügyész is erre hivatkozott, s a tanúvallomásokra, amelyek szerint mindennapos volt a vita és a veszekedés a házaspár otthonában, s a viták során a nõ volt hangosabb, agresszívabb.
A védõ megkérdõjelezte a szándékosságot, mint elhangzott, meglátása szerint legfeljebb gondatlanság vagy jogos védelem merülhet fel. Az utolsó szó jogán a vádlott is azt mondta: „Én nem akartam megölni a férjemet, én csak meg akartam védeni magamat.”

A törvényszék dr. Gergye Tamás vezette büntetõtanácsa 2015. június 29-én hozott ítéletet az ügyben. A bíróság bûnösnek mondta ki a vádlottat emberölés bûntettében, és 10 év, börtönben letöltendõ szabadságveszésre ítélte, valamint ugyanennyi idõre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
A tényállást a törvényszék a vádirattal egyezõen állapította meg. Az ítélet indokolásában elhangzott: bár a vádlott tagadta a szándékosságot, ezzel szemben állnak a szakértõi vélemények, a helyszíni szemle adatai, a tanúk által elmondottak. A rendelkezésre álló bizonyítékok és adatok alapján az önkezûség és a véletlen szúrás kizárható, s a lakásban a történtek idején csak a házaspár tartózkodott. Mindezek mellett az elhunyton védekezésre utaló sérülések voltak, amelyek szintén arra utalnak, hogy õ volt támadás áldozata.
E bûncselekmény esetében 5-15 év szabadságvesztés az irányadó büntetési tétel, s jelen esetben súlyosbító körülmények, hogy közeli hozzátartozóján, s ittas állapotban követte el a cselekményt a vádlott - hangzott el a tárgyalóteremben.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a védõ és a vádlott fellebbezett, így másodfokon a Pécsi Ítélõtábla jár majd el.

Tekintettel az ítélet súlyára az ügyész kérte a vádlott elõzetes letartóztatását, amelyet a törvényszék elrendelt, s a vádlottat a büntetés-végrehajtási intézet munkatársai bilincsben vezették el. Az elõzetes letartóztatás elrendelése ellen a védõ fellebbezett – tájékoztatta lapunkat dr. Beznicza Árpád a Zalaegerszegi Törvényszék sajtószóvivõje.
 

Kanizsa