A 86. Ünnepi Könyvhéten jelent meg Iványi Miklós … Fától az erdõt címû kötete. A könyvet a fiainak, unokáinak, és mindazoknak ajánlja, akik megbecsülik mások eredményét, amit arcuk verítékével értek el, akik látni akarják a fától az erdõt is, akik életük erdejében igyekeznek fölismerni és hasznosítani mindent, ami érték, akik törekednek jól sáfárkodni a talentumukkal.

Iványi Miklós 1946-ban született Gyõrben. A soproni egyetemen 1971-ben okleveles erdõmérnök, majd 1995-ben vállalkozó gazdasági szakmérnök diplomát szerzett. 1971-tõl Nagykanizsán él, a zalai erdõgazdaságban dolgozott különbözõ munkakörökben, 2006-ban onnan ment nyugdíjba. 1963-tól jelentek meg több havi-, üzemi és szakmai lapban rövid szépirodalmi, néprajzi és gazdaságpolitikai jellegû írásai. Életszemléletét tükrözõ írásaiban a közjóra buzdítja olvasóit, olyan viselkedésre, amely hasznos a családnak, a helyi közösségnek és a nemzetnek egyaránt. Mûveivel nem csak az olvasói tetszését nyerte el, szakmai elismerésben is részesült a Nemzeti Erõforrások Minisztériumának Életút címû pályázatán. Hétgyerekesek címû munkáját a Jókai Anna által vezetett bírálóbizottság – Hanák Gábor, Kalász Márton, Kozma Huba részvételével – könyvjutalommal ismerte el. Ezen írásával szerepel a Magyar Napló Kiadó által megjelentetett Sorsfordulók - Válogatás az Emberi Erõforrások Minisztériuma Életút-pályázatának díjnyertes mûveibõl készült antológiában. Az antológiát 2013. május 16-án mutatták be Budapesten, a Magyar Írószövetségben.
– Nyugdíjasként kezdtem könyvet írni. Azért adtam a fejemet írásra, mert át akartam adni az élettapasztalataimat. Az elsõben, a Füveskönyv címûben arra akartam irányt mutatni, hogyan lehetne szerintem a legjobb életet élni. Nem a gazdagságra, hatalomra, mások kihasználására törekvõ, hanem a mások számára is hasznos, kiegyensúlyozott, harmonikus életre akartam példákat adni saját életembõl is. De végül mégsem önéletrajz lett, hanem önlélekrajz, mert õszinte lélekkel beleírtam mindent, amit fontosnak és hasznosnak tartottam számukra átadni. A könyv kétszeri bõvítése után úgy éreztem, sikerült is. Néhány hónap múlva mégis rájöttem, valami kimaradt belõle, aztán egyre több téma jutott eszembe. Így született meg a második könyvem, az Életed gyümölcsei. Most pedig elkészült a harmadik, és ha az Isten ad hozzá idõt meg egészséget, talán még újabb is születhet – foglalta össze Iványi Miklós az írásról szóló gondolatait. S hogy mi készteti folyton-folyvást erre a szellemi tevékenységre, így válaszolt:
– Minden ember mást lát a világból. Tapasztalataim szerint még az egy nyelven beszélõ, egy országban élõ, hasonló feltételek közt hasonló gondokkal küzdõ emberek is sokféleképpen keresik, vagy csak véletlenszerûen próbálgatják, hogy milyen úton járják az életet. Sajnos a többség nem képes egymaga élete problémáit feloldani, sérüléseit, veszteségeit feldolgozni, harmonikus életet élni, inkább mindenért másokat okol. Pedig a jelen körülmények között is sokkal kellemesebb lehetne az élet, ha betartanánk a bibliai eredetû népi bölcsességet: Amit nem kívánsz magadnak, te se tedd embertársadnak!
Van egy olyan inger bennem, ha úgy érzem, az emberek valamit nem jól értenek vagy félreértenek, megpróbálom nekik megmagyarázni, hogy mi miért van. Vannak dolgok, amikrõl azt hiszem, hogy én világosan látom, míg mások tájékozatlanok, fásultak, ahogyan a könyv címében is utalok rá, a fától nem látják az erdõt. Arra szeretnék tanácsot adni, példákat mutatni, hogy lássák a fától az erdõt. Az emberek többsége az élete nagy részében, mindennapi tennivalói sodrásában annyira figyelmetlen, elvakult, közömbös, fáradt, vagy igénytelen, hogy rosszabb hatásfokú (lelki örömökben szegényebb, haszontalanabb, eredménytelenebb, boldogtalanabb) életet él, mint élhetne, mert az esetek többségében nem látja meg a fától az erdõt.
Aztán õszült fejjel életükre visszapillantva sokan úgy érzik, mint ahogyan Szenes Andor róluk írta a nótában: „Az ember mindig akkor látja meg a szerencséjét, mikor elveszett…”
Arra biztatom olvasóimat, hogy lássák meg a fától az erdõt is! Akkor lássák meg leendõ szerencséjük lehetõségét, amikor még elérhetõ. Álljanak meg érte még fiatalon, és küzdelemmel szerezzék meg, ne megöregedve sajnálkozzanak utólag az elszalasztott lehetõségen. Ennek fölismerését akarom segíteni gondolatébresztõ írásaimmal. Ne ragadjanak le a napi feladatokkal veszõdésben, egyetlen fa egyéni sorsának részleteiben, lássák meg az erdõt is: jusson figyelmük, fogadókészségük életük apró örömeinek észlelésére, életük valódi értékeinek megvalósítására, életük fontos összefüggéseinek fölismerésére, és küzdjenek érte.
– Édesapja életét is példának szánta.
– Amikor munkanélküli lett, nem állt és nem is állhatott sorba munkanélküli segélyért, hanem mindent megtett, amit lehetett, mert nem volt fizetése, és el kellett tartania a családját. Ezt is példának szánom. Íme, meg lehet csinálni sok mindent. Követendõ példaképeket mutatok be, a sport terén is találunk hasonlókat. Sõt vannak mai szentjeink is. Az egész könyv arról szól, hogy lehet küzdeni, érdemes küzdeni és meg is kell állnunk a saját lábunkon. Szeretném, ha az ifjúság jó példákat látna maga elõtt, és azokat követné, nem pedig a vonatok üléseit felhasogató, a falfirkáló fiatalokat, valamint a minden áron sikerre, gyõzelemre törekvõket, akik úgy gondolkodnak, hogyha valaki mást tesz, mint amit én szeretnék, azt megölöm.
A könyvet kis történetek, versek, dalok, fotók teszik olvasmányosabbá. Lapozgassuk, olvassuk el. Szánjunk rá idõt, mert biztosan nem tudjuk letenni a kezünkbõl egyhamar…

B.E.