Emberek milliói tûntek el Európa városaiból és falvaiból 1943 és 1945 között legtöbbször úgy, hogy nem maradt utánuk nyom. A botlatókövek, ezeket a hiányzó nyomokat teszik láthatóvá. Budapest és Szeged után Nagykanizsán helyezték el Gunter Demnig német képzõmûvész kezdeményezésével és közremûködésével az emlékezés köveit.

Városunkban összesen tizenkét helyszínen, tizenkilenc személyre emlékezve helyetek el botlatóköveket. A kölni mûvész beton kockára applikált réztáblára véste az elhurcoltak nevét, születésük, valamint meggyilkolásuknak helyszínét és idõpontját. Ezt illesztették az áldozatok utolsó, még szabad akaratból választott lakhelyének bejárata elõtt lévõ járdába.
Dénes Sándor, városunk polgármestere Ray Bradbury író szavaival köszöntötte az emlékezõket az eseménysorozat nagykanizsai ceremóniáján, mely az egy kõ, egy név és egy emlékezet jelmondatot viseli.
– Olyan mûvészi rítus keretében szólok önökhöz, amely azoknak az embertársainknak az emlékét kívánja megõrizni, akik a második világháború rettenete, a holokauszt tragédiája miatt nyom nélkül tûntek el közösségeinkbõl, így Nagykanizsáról is. Mert nincs annál szörnyûbb és embertelenebb, mint amikor még az sem lehetséges, hogy életünkrõl bármilyen emlék vagy nyom maradjon. Pedig nyomot hagyunk az általunk megérintett életekben, az általunk megérintett lelkekben. Minden gesztus és tett nyomot hagy maga után, minden és mindenki, akihez hozzáérünk, valamilyen módon megváltozik – hangsúlyozta a polgármester.
Hozzátette, emberi létezésünk lényegéhez tartozik, hogy hagyjunk magunk után valami jelet, ami emlékeztet másokat, amit megérinthetnek, ami életünk létérõl, értelmérõl tanúságot tesz. Ez a különleges eseménysorozat egy lehetõség, amellyel olyan embertársainknak segíthetünk nyomot hagyni, akiknek ezt az esélyt nem adták meg, akiket ordas eszmék el kívántak az emlékezetbõl is törölni. Kiemelte, minden egyes kõ, mely egy nevet és így egy emlékezetet jelöl, ezen eszmék és aljas tettek célját és értelmét zúzza szét. Minden lefektetett kõ a maga elmozdíthatatlan keménységével és beágyazottságával a közösség életerejét és együttmûködését jelképezi, amelyet nem lehet elpusztítani.

– Köszönet e mûvészi ötletért és tettért Gunter Demnig német képzõmûvésznek, aki minden egyes emlékezetkövet, botlatókövet maga alkot és helyez el. És köszönet önöknek, hogy itt vannak. Mert azzal, hogy ma itt állunk a minket összetartó emberi szeretet kötelékét erõsítjük. És így közösséget vállalunk az áldozatokkal, életben tartva a múltunkat és a legfõbb értéket, az õ emléküket – zárta beszédét Dénes Sándor.
Az elképzelés 1993-1994-ben született, és mûvészi koncepciónak indult. Gunter Demnig a Stolpersteine (Botlatókõ) projektért 2005-ben megkapta a német állam legmagasabb kitüntetését, a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendet. Egy évvel késõbb a mûvészt Köln díszpolgárává avatták. Mára Európa 19 országában 53 ezer botlatókõ található. A bejáratok elõtt láthatják az arra járók a környékükrõl elhurcolt szomszédok személyes történetét. Hazánkban 2007 tavaszán indult útjára az akció, akkor városunk négy pontján helyeztek el emlékkövet. A Zrínyi út 33. szám elõtt dr. Winkler Ernõ fõrabbi és fia, Winkler Gábor Lajos, a Deák tér 2. szám alatt Grünhut Elemér okleveles mérnök, az Ady út 8. szám alatt dr. Goda Lipót városi tiszti fõorvos, a Király út 15. szám alatt Szabados Mátyásné Tausz Ilona, a Nõegylet vezetõségi tagjának utolsó lakhelye elõtt helyezték el botlatóköveket.
Most pedig az Ady út 7. szám elõtt Rotterné Deutsch Lili, a Király út 28. szám elõtt özv. Lusztig Rudolfné, a Király út 15. szám elõtt Müller Jenõ János, a Király út 9. szám elõtt Pollák Ernõ Gotzel és Pollák Ernõné, a Kinizsi út 11. szám elõtt Weisz József és Weisz Józsefné, a Sugár út 50 elõtt Bien Gábor és Bien Gáborné, a Batthyány út 12. szám elõtt Hoffmann János és Hoffmann Jánosné, a Kisfaludy út 17/C. szám elõtt Vermes Aladár ás Vermes Aladárné, a Cengery út 29. szám elõtt Sas Dániel és Sas Dánielné, a Teleki út 20. szám elõtt Sternberg Vilmos , az Eötvös tér 8. szám elõtt Hamburg Miklós és Hamburg Jancsika, míg a Rozgonyi út 25. szám elõtt Nagy Béláné emlékére helyeztek el botlatókövet.
Rotterné Deutsch Lilire 90 éves testvére emlékezett Ady út 7. szám elõtt, ahol boldog gyermekkorukat élték. Innen vitték õket Auschwitzba, ahonnan Lili soha nem tért haza. Fotók: Varga György

V.M.