Ötvenedik születésnapomra el hívtam pár jó barátot Magyarországra, már régóta fûztek, hogy mutassam meg nekik a szívemben tárolt emlékeim. E napokban találkoztam sok rokonnal, barátokkal és jó akaratú emberekkel, akikkel igen jól esett egy beszélgetés, egy mosoly, egy koccintás. Érzelmeim párszor elárasztottak, de ilyenbõl még kérek... - egy magyar iskolába sosem járt, már a francia-svájci Yverdonban született férfi, Gyuriga Csaba vallott ekképpen, aki édesapjának, a Nagykanizsán szobrot döntõ Gyuriga Ferencnek a nyomait kereste.

- Az interneten sok jó is van. - nevetett az édesapja mosolyát is öröklõ gépészmérnök-tanár. A Kanizsa hetilap honlapján talált rá az Erzsébet téri emléktáblára, amelyet a Polgári Kanizsáért Alapítvány állíttatott. Felirata: A független Magyarországért, a megszálló szovjet hadsereg kivonásáért tüntetõ elõdeink 1956. október 25-én ezen a téren döntötték le az orosz katona szobrát. Eltiport követelésük 35 év múlva teljesült.

– Másfél óráig kerestük a barátaimmal, míg az út másik felén, a Vasemberházon megtaláltuk. - mesélte azon a találkozón, melyre Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõ – nyolc éve õ avatta a táblát – irodájában került sor. Jó magyarsága magyarázatául megemlítette gyermekkora lausanne-i magyar papját is, akinek ministrált. - A vasárnapi misék végén mindig elénekeltük a Himnuszt, ami ma is megdobogtat. 2012-ben megkértem a magyar állampolgárságot, az útlevelet.

- Ami miatt hõs az én szememben igazán és nem csak a szobordöntés miatt, hanem mert itt van egy 50 év feletti férfi, akivel találkoztam, aki az õ gyermeke, aki szinte akcentus nélkül beszéli a magyar nyelvet, magyarnak érzi magát, és eljön vissza abba a városba, ahol az apja egy nagyon fontos esemény tevékeny résztvevõje volt. És azért hõs ez az ember, és azért jó az õ fiával találkozni, mert ez az ember a magyarságtudatát, a magyarság érzését, az összetartozás erejét, a nyelvet és a kultúrát átadta a saját fiának, igazán ezért hõs. - hangsúlyozta Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõ. - Most abban a világban élünk, hogy sokan elvágynak Magyarországról. Ilyenkor jó egy olyan példát látni, hogy valaki, aki a jobbik világban nevelkedett, az hazavágyik, mert tudja, hogy a gyökerek mennyire erõsek és hogy honnan származik. Ez egy fontos üzenet mindannyiunknak – adott hírt a Kanizsa TV  Nagykanizsa és a térség országgyûlési képviselõjének megállapításáról.
 

- Nagy volt a szegénység, mégis mindenki boldog volt – emlékezett vissza Nagy Ottó, a gépgyáriak tüntetésének szervezõje az '56 októberi napokra. - Levertük a vörös csillagokat a gyárkapukról. - Nem augusztus volt, mégis csillaghullás ideje. - nevetett Cseresnyés Péter, majd a vendég így folytatta:

- Elõször Csepel teherautókkal próbálták lerántani a megszállást jelképezõ katonaszobrot, de kipörögtek a kerekek. Ezután hozta el édesapám a fúrástól a lánctalpast. Amikor végigjártam a rokonokat Kerkaszentkirályon, Tormaföldén, mindenütt fényképek után kérdeztem. Így kaptam meg most ezt a papírképet, melyen édesapám talán éppen azon a Caterpillaron ül. – mutatja. - A szobordöntés másnapján figyelmeztették, ha megtalálják, kérdezés nélkül megölik. Ekkor menekült el többedmagával, motorszerelõ szakmunkás bizonyítványát – ezt is magammal hoztam, Svájcban autószerelõként hasznosította.

Ne feledjük, ezek az ötvenhatosok munkások voltak, akik nem kértek a magát akkor éppen Magyar Dolgozók Pártjának nevezõ kommunistákból. Ez is összeköti '56-ot a mával. Mint Papp János, a Polgári Kanizsáért Alapítvány elnöke fogalmazott: - Nagyon örülök, hogy itt van közöttünk Gyuriga Ferenc fia. Meglepõen hangzik talán, de nagyon sok a hasonlóság, a közös vonás napjaink és 1956 között. Örülhetünk annak, hogy '56-hoz hasonlóan egyre több dologban egyetért végre ez a nemzet, örülhetünk annak, hogy egyre többen, mint '56-ban, fontosnak érzik azt, - ahogy egy verssor is mondja -, hogy magyarnak lenni végre hagyják.
A találkozó a szobordöntõkre emlékezõ tábla – amely Gyuriga Csabát idevezette - megkoszorúzásával ért véget.

Kanizsa

További képek a galériában.