Nemrég köszöntötték 90. születésnapja alkalmából túratársai Szücs Rozáliát, a nagykanizsai Olajipari Természetbarát Egyesület elnökét. A jeles évforduló kapcsán felkerestük, és egy kis múltidézésre kértük a ismert túravezetõt. Az egyesület megalapítására egy kényszerhelyzet késztette Rózsikát, a Gépgyár egykori irodai dolgozóját 54 évvel ezelõtt, 1961. március 15-én.

– A fiúk elmehettek kirándulni a Cserkész egyesülettel, de a lányokat azonban nem engedték el velük. S amint alkalom adódott rá, megragadtam a lehetõséget, és megalapítottam az egyesületet, ami vidéken nagy szó volt abban az idõben. Eleinte csak olajipari dolgozókat, nyugdíjasokat hívtunk magunk közé, késõbb már kívülállókat is befogadtunk. Így a 30 fõvel induló csoport létszáma hamarosan elérte a 90-et. – A természetjáró tevékenység és a vele járó szervezõmunka Rózsika élete részévé vált, hiszen elõre megtervezve, minden héten mentek valahova kirándulni.
 

– A legelsõ magashegyi túránk a Magas-Tátrába vezetett, a 2499 méter magas Rysy tengerszem-csúcshoz, ahová aztán évekig visszajártunk. Ezt követték a szomszédos államok, majd kikötöttünk Szlovénia hegyeinél – mutatott is egy Júliai-Alpokban készült megkopott fényképet, melyet a 2864 méter magas gyönyörû Triglav hegyrõl készítettek, mindkét oldalán a 600-600 méter mély szakadékkal.

Végig járták a történelmi Magyarországot, és húsz éven keresztül visszatértek Erdély szebbnél-szebb tájaira. Felsorolni sem lehet mindazokat a felejthetetlen élményeket jelentõ utakat, teljesítménytúrákat, melyeket Rózsika nyomdokaiban haladva bejárt a csoport.
 

A túrázást, a túrák szervezését azonban néhány hónapra szüneteltetnie kellett az egyesület vezetõjének. A tavasszal indult számítógép-kezelõi tanfolyam elsõ foglalkozását sikerült csak figyelemmel kísérnie egy baleset miatt. Hazafelé tartva leesett az intézmény lépcsõjérõl, és mindkét keze eltörött. Orvosa szerint a magas vérnyomása okozta a bajt. A keze idõközben rendbejött, fõz, mos, vasal. Mindennel meg van elégedve, csak az emlékezet kihagyás miatt panaszkodik olykor. Két hete már részt vett egy erdei túrán, a Csónakázó-tó melletti Alsóerdõben. Úgy érzi, ha elmúlnak a forró nyári napok, folytatni tudja a szervezõmunkát. Ráhangolódásként lapozgatja a Magyar Természetjáró Szövetség kiadásában megjelent Kékvándor – Ösvények, utak, képek címû könyvet, melyben a szerzõ, Burger Barna mûvészi fotókkal, költõi és filozofikus hangvételû írásokkal mutatja be az országos kéktúra útvonalon megtett vándorlását. A kötettel 59 természetjáró köszöntötte fel születésnapja alkalmából, egy városszéli, bagolai vendéglõben.
 

Lélekben már útra készen áll: várják a párába burkolózó kék hegyek, a kacskaringós ösvények, a fák között beszûrõdõ fények, a bokrok közül felröppenõ madarak és a véget nem érõ beszélgetések…

B.E.