Egyébként mi sem bizonyítja jobban azt, hogy az országos elnökség menyire érdeklõdik ezen kezdeményezés iránt, hogy a 2009 szeptemberben Zalakarosban és Nagykanizsán sorra kerülõ Közgazdász Vándorgyûlés egyik szekciótémája lesz a területfejlesztésen belül a jövõ bizottság által kidolgozott javaslat. Itt el kell mondanom, hogy egy nagyon széleskörû együttmûködés indult meg egyfelõl a Pannon Egyetem Nagykanizsai Campusával, másfelõl a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamarával, valamint a helyi értelmiség meghatározó köreivel. Ugye, ez egy olyan összefogás, amely képes arra, hogy egy megfelelõ minõségû anyagot hozzon össze. Ehhez természetesen kikérjük egy-egy tudós véleményét is, ami aztán még kiegészül a vándorgyûlésen kapott javaslatokkal és ötletekkel, vagyis mondhatjuk azt, hogy egy igazán minõségi anyag elkészítése a szándékunk. A másik elképzelésünk pedig – miután ez egy országosan elsõként kitalált dolog -, hogy azt is bizonyítsuk, hogy maga a rendszer miként mûködik és épül fel, továbbá a résztvevõket hogyan lehet összehozni és szervezésileg-technikailag miként lehet kivitelezni, mert ha ez a dolog élõ és mûködik, akkor igazából ennek a know-how-ját is át kell majd adnunk. Ilyen szempontból egy kicsit több, mint egy anyag elkészítése, hiszen menet közben figyelnünk kell a technikai-szervezési dolgokra is, de ebben a Pannon Egyetem Nagykanizsai Campusa nyújt segítséget.
- Ez a jövõ bizottság milyennek szeretné látni Nagykanizsát?
- Igazából egy közepes városnak szeretné látni Nagykanizsát, olyan városnak, ahol a jelenlegi ipari potenciál megõrzõdik és csak kis mértékben növekszik, ugyanakkor az idegenforgalom – és ezen keresztül a szolgáltatási szektor - egyre erõteljesebben veszi ki részét a munkaerõ foglalkoztatásából. Azt szeretnénk, ha olyan turisztikai célok valósulnának meg, amelyek – ha Nagykanizsa neve szóba kerül – „beugorjanak”, hogy: igen, Magyarországon van egy ilyen hely, ahova érdemes ellátogatni. Azt szeretnénk, ha ezek a turisztikai célok tudnának kapcsolódni egy zalakarosi üdüléshez, továbbá kiegészítõ programokkal egy sávolyi MotoGP-hez, illetve tudnának olyan önálló célponttá is válni, amit érdemes megnézni. És így, ha azt mondjuk, hogy mi profitálunk például Karosból, akkor Karos is profitálhat belõlünk, illetve a megépülõ gyógyszálló révén a gyógyturizmus irányába is elmozdulhatunk, ami nekem egyébként régi „vesszõparipám”.
- Ilyen értelemben számít például Horvátország és Szlovénia közelsége?
- Természetesen számít és az ebben rejlõ lehetõségeket is próbáljuk megtalálni. Nyilvánvaló, hogy nem ez lesz a meghatározó, de mindenféleképpen szeretnénk ezeket a lehetõségeket is kihasználni. Ha itt olyan ötleteket és célokat találunk ki, amelyek például nincsenek Magyarországon, akkor természetszerû, hogy a szomszédos országok lakói – fõleg, hogy Horvátország az Európai Unió tagja is lesz – könnyebben jönnek át megnézni és kipróbálni, hogy mi is ez az új dolog, hiszen hozzájuk közelebb van Nagykanizsa. Szeretnénk olyan célokat is megvalósítani, amelyek egész Európában egyedülállóak és vonzóak lennének, vagyis egy olyan idegenforgalmi hálót szeretnénk „szõni”, amibe a turista önállóan is „beleakad”, de úgy is „beleakad”, hogyha valahova a környékre jön, vagy éppen a szomszédos országokba utazik, érdemes legyen elidõznie városunkban és környékén.
- Milyen széleskörû társadalmi támogatására számítanak e projektek megvalósításában?
- A terv és az anyag megalkotása elsõdlegesen a közgazdasági társaság, a Pannon Egyetem Nagykanizsai Campusa, valamint a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara egésze alatt történik, de ugyanúgy számítunk a kanizsai polgárok javaslataira és ötleteire is. Ezek egy része már beépült és ezt nagyon köszönjük a város lakóinak! Ezt külön fontosnak tartottam megemlíteni. Természetesen szeretnénk, hogy ha a város lakói a megvalósításban is részt vennének. Jó pár ötlet elhangzott már, ugyanis a témáról szóló híradások után többen is megkerestek bennünket – vállalkozók és lakók egyaránt - mondván, hogy nagyon örülnek ennek a lehetõségnek és szurkolnak azért, hogy mindez megvalósuljon. Elképzeléseink abszolút találkoznak a lakosság egyetértésével és a sok pozitív visszajelzés arról gyõzött meg bennünket, hogy igenis az itt lakók szeretik a városukat és szeretnék minél szebbé, jobbá és érdekesebbé tenni, s nyilvánvaló, valamilyen formában szeretnék, hogyha nekik és gyermekeiknek mindez plusz munkalehetõséget jelenthetne. Gyakran elhangzott a városlakók részérõl például, hogy: azért is jó volna az elképzelések megvalósítása, mert akkor a gyerekem talán nem megy el a városból, hanem itt marad Kanizsán. Ez további munkára sarkall bennünket és természetesen Nagykanizsa Megyei Jogú Város önkormányzatának támogatására is számítunk.
Azt szoktam mondani, hogy e program megvalósításához háromféle dolog kell: egyrészt kellenek abszolút elkötelezett emberek, akik fanatikusan végigviszik ezt a programot. Aztán kell egy önkormányzat, amely támogatja: itt nyilvánvalóan elsõsorban erkölcsi és bürokratikus támogatásra – például engedélyeztetési eljárásokra – gondolunk, s végül, de nem utolsósorban tõkére van szükség, amit meg tudunk szerezni, hiszen ez az egész projekt – vagy talán fogalmazhatnék úgy is, hogy megaprojekt – öt-tizenötmilliárd forint közötti forrást igényel majd. Ezt dominókockaszerûen akarjuk felépíteni úgy, hogy egyikbõl következzen a másik, és az egyik projekt megvalósulását segítse a másik. Az induláskor azt tapasztaltuk, hogy a kispénzû dolgokkal kell kezdeni, és az is közgazdasági tapasztalat – ezek pedig pozitív és negatív irányban egyaránt nagyon kemények -, hogy: ha egy-két befektetõt sikerül megnyerni az ügynek, akkor õk vonzzák a többit is, hiszen meggyõzõdhetnek róla, hogy ha van értelmes cél, helyi elkötelezettség és önkormányzati támogatás, akkor a projekt megvalósulhat. Emellett természetesen szeretnénk az uniós forrásokat is jelentõs mértékben kihasználni mindenféle vonatkozásban.
Még annyit fûznék hozzá: amikor az elsõ ilyen összejövetel volt a Jövõ Bizottság kezdeményezésérõl, akkor azt kérdezték tõlem, hogy mivel lennék elégedett. Erre azt válaszoltam, hogy azzal lennék elégedett, ha tíz év múlva – amikor leülünk errõl beszélgetni – akkor azt mondhatnám, hogy többet értünk el, mint amit tíz évre terveztünk, vagyis: Íme, hölgyeim és uraim, itt van Nagykanizsa - egy új idegenforgalmi központ Délnyugat-Magyarországon.
Gelencsér Gábor

További hírek:

GAZDASÁG ROVAT >>>