Milley Zoltán, „sörvadász”. Szenvedélye a sörök, de legfõképp a nem nagyüzemi italok kóstolása. Ha egy számára új márkára vagy típusra lel, nem fogja vissza magát, rögtön kettõt kér belõle. Természetesen a tökéletes minõség-ellenõrzés céljából.

Egy gondosan vezetett listával járja Európát, amin a már megkóstolt nedûk szerepelnek. Szerinte a sörnek lelke van, ami a nagyüzemi gyártás során elvész, még a palackozás elõtt. Milyen igaza van… Beszélgetésünk alatt felbontott néhány különlegesebb üveget, hogy megértesse velem a sörfilozófiát. Ezzel a pertu letudva…

– Két kezdõ esemény is volt, ami kiváltotta nálam ezt a „kóstolási kényszert”. Egyik egy baráti, barna sörkóstolás, ahol hárman, 8 féle barna sört versenyeztettünk. Utána a neten megnéztem más véleményeket, és itt találtam olyan arcokat, akik összeírják mit is ittak. A másik pedig egy gasztro tv mûsor, ahol bemutatták a Békésszentandrási sörfõzdét. Ebbõl kiderült, hogy léteznek kis fõzdék, akik a mennyiség helyett a minõségre helyezik a hangsúlyt. Utána kezdtem el tudatosan keresni a Magyar Kézmûves Söröket. Májusban volt három éve, hogy elkezdtem felírni és keresni új söröket – kezdi. 

Milyen söröket kóstoltál eddig és mi a jelenlegi állás?

– Világosat, barnát, IPA- t – India Pale Ale (IPA) Tradicionális angol sör. A Brit birodalom koronagyarmata India volt. Az ottaniaknak fõzték ezt az Ale-t, méghozzá úgy, hogy a hosszú tengeri szállítást, klímaváltozást kibírja. Jellemzõje a magas komlótartalom, a keserû íz és a testesség. Színe a mézaranytól a rozsdavörösig, bronzig terjed – kezdi Zoli, egy kis ismeretterjesztéssel.

– Aztán búzát, szûrtet és szûretlent, füstöltet, kézmûvest és kommersz sörgyárit. Szóval sokfélét. Volt 35% alkoholtartalmú és alkoholmentes. De volt osztrigával készült fekete sör is. A sörök világa sokkal változatosabb, mint azt sokan gondolnák. Nem csak a széles körben terjesztett „egyen lager” sörök léteznek. Aktuális állás 1691. Ez holnapra már változni fog – hangsúlyozza nevetve.

Melyik a kedvenced és miért?

– Konkrétan kedvenc söröm nincs, pontozni nem szeretem és nem is szoktam a söröket. Az hogy egy adott sör épp mennyire ízlik, sok mindentõl függ. Például: mit ettem elõtte, hányadik sör aznap, adott hangulattól, a társaságtól. Tehát inkább kedvenc sörtípusaim vannak. Az IPA (India Pale Ale) minden mennyiségben jöhet, de szeretem a cseh pils jellegû keserû söröket, a bajor búzasöröket, és persze a barna sör is a szívem csücske.

Zoltán elmondta, hogy ahol és amikor lehetõsége van rá, bõvíti a listáját. A pesti boltok és kézmûves sörökre szakosodott sörözõk kihagyhatatlanok számára, ahogy a Fõzdefeszt is. Ez egy hazai kézmûves söröket felvonultató fesztivál Budapesten, ahol természetesen minden alkalommal ott a helye. De Csehországban is megfordul évente két- három alkalommal, hogy hódoljon szenvedélyének.

 
Meddig mentél el egy sörért?

– A hûtõig! – viccelõdik. – Na jó, Prága volt a legmesszebb ahová kimondottan sört kóstolni mentünk baráti társasággal. Tavaly 92, míg idén 84 félét sikerült kóstolni 3 nap alatt. Pestre szoktam még felutazni, spéci sörökre szakosodott boltokat „végigtúrni”. Valamint most szeptemberben megyünk fel hatodszorra a Fõzdefesztre. Aki itt nem talál kedvére való sört az reménytelen eset, próbálkozzon más itallal. Amúgy koncertek révén sokfelé megfordulok, és mindenhonnan igyekszem helyi söröket hozni – emeli ki.

Zoli kifejtette, mi a véleménye a kis és nagy sörfõzdékrõl…

– Nos, élesen el kell választani a négy nagy külföldi kézben lévõ sörgyárat és a kis kézmûveseket. A nagyoknál egységes a kép, ott a sört nem a sörfõzõk fõzik, hanem könyvelõk. Ez persze jelképesen értendõ. A lényeg, hogy a sör minél olcsóbban elõállítható legyen. Ezért a malátát kukoricadarával, a komlót komlókivonattal, helyettesítik. Az eredmény egy kannás bornak megfelelõ minõségû, sörnek több esetben csak nagy jóindulattal nevezhetõ lé. Bár az egyiknél tapasztalható némi javulásra való törekvés. Kicsiknél már árnyaltabb a kép. Vannak jók, kiválóak és persze vannak gyengébben szereplõ fõzdék is. Eddig 419 magyar kézmûves sörhöz volt szerencsém. Többségük tisztességesen elkészített, jó sör volt. Beszerzésük utánajárást igényel. Árban persze nem versenyezhetnek a nagyokkal, de inkább iszom egy jó sört, mint öt rosszat. Ugyanez mondható el a külföldiekrõl. Vannak, akik a minõségre mennek rá, és vannak, akiket a profit maximalizálása érdekel.

Ha ezután bárki „sörtúrára” adná a fejét, kérdezze Zolit. Õ szívesen és készséggel áll rendelkezésére a rajongóknak, ha igazi ínyencségekre vágynak, ami a folyékony kenyeret illeti…

Szever Viktória