Megalakult a Horgászegyesületek Dél-Zalai Szövetsége Nagykanizsa elnevezésû szervezete városunkban. A szövetség 4 tagegyesületbõl, a Zrínyi-, a Vasutas-, a Kõolajipari Dolgozók- és a Thúry Horgászegyesület mintegy 1200 fõs tagságából tevõdik össze. Az alakuló ülésen a tagság Szépligeti Ferencnek, a Zrínyi Horgász Egyesület alelnökének szavazott bizalmat az elnöki teendõk ellátására.

A szövetség megalakításáról, indokáról az elnök elmondta: december 31-én lejár az a 15 éves szerzõdés, amelynek keretein belül, a Zala Megyei Horgász Szövetség kapta meg 2001-ben a Csónakázó-tó halászati jogát. Mivel a következõ döntés valószínûleg ismét 15 évre szól, lehetõséget kapott a kanizsai horgásztársadalom ennek a jognak a megszerzésére.
 

Két alternatíva jöhetett számításba a cél elérésének érdekében. Vagy a Zala Megyei Szövetség kötelékében maradnak, vagy szétválnak a megyei szövetségtõl, és önálló szervezetként kezelik a jövõben a tavat. Egyeztetés céljából összehívták a kanizsai egyesületeket, melyek közül a négy egyesület tagsága úgy döntött, hogy szövetségre lép egymással, és megpályázza a nagykanizsai Csónakázó-tó halászati jogát 2016. január 1-tõl.

Az érintett egyesületek megtartották a közgyûléseiket, az akarat egységes közöttük: felkészültek a Csónakázó-tó halászati jogának a kezelésére. Ennek azonban elõfeltétele az, hogy jelezzék ezt a szándékukat a város Önkormányzata felé. Lépésüket a Csónakázó-tó jelenlegi állapota is indokolta – magyarázta az elnök. – Aki arra jár, láthatja a vízbe nyúló 10-15 méteres nádfalat, a kis- és a nagyöböl, valamint a tó különbözõ területét, ahol a sûrû vízi növényzet miatt szinte megközelíthetetlenek a horgászhelyek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a megyei szövetség tervei csak tervek maradtak. Kevés dolog valósult meg eddig belõlük a Csónakázó-tónál, ami egyfajta elégedetlenséget váltott ki az egyesületi tagok körében. Ezek az egyesületek régen alakultak, a horgászok a ’80-as években részt vettek a Csónakázó-tó újraélesztésében, és a mai napig elhivatottak a Csónakázó-tóval kapcsolatban.
 

– Úgy érezzük, cselekednünk kell a tó horgászjövõje érdekében, és rendezni kell a jelenlegi állapotát, mert megítélésünk szerint horgász szempontból, egy kicsit gazdátlannak tûnik a terület – folytatta gondolatait az elnök. – Rendelkezünk a megfelelõ civil kapcsolatokkal a helyi cégek körében, továbbá megfelelõ erõvel, energiával, a feladat megvalósítása érdekében. Feltérképeztük a tavat, elkészítettünk egy egységes, összefoglaló fejlesztési koncepciót, amit szakemberekkel véleményeztettünk. Sikeres pályázat esetén ezeket a feladatokat magunkénak tekintjük.
 

– Hogy kié a Csónakázó-tó? – vetõdhet fel a kérdés. A tulajdonos az önkormányzat, de igazából a tó mindannyiunké. S hogy ez így is maradjon a jövõben, a horgászokat arra szeretnénk kérni, gondolkodjanak el azon, hogy milyen megoldás mellett lehet biztosított a jövõje. Helyi szinten kezeljük, tehát az õ általuk befizetett tagdíjak, és területi jegyek ára itt marad a helyi szövetségnél, vagy maradunk egy tõlünk 50 km-re lévõ megyei szövetségben melynek, az apparátusának költségeit, részben a nagykanizsai Csónakázó-tó bevételeibõl finanszírozza a Zalaegerszegen székelõ szövetség.
 

– Mi lehet a jobb a horgászoknak. Az, amikor a helyi vízterület a nagykanizsai, elhivatott, megfelelõ tudással rendelkezõ régi és új szakemberek kezében van, vagy a tótól 50-km-re lévõ, más területeken is érdekelt szervezet kezében. Miután a tagság által befizetett forintok a nagykanizsai Csónakázó-tónál maradnak, ettõl kezdve a kanizsai horgászok egy kicsit tulajdonosává is válhatnak a tónak és a jó gazda gondosságával fogják a rájuk háruló feladatokat megoldani.
Szépligeti Ferenc még elmondta: mivel alapító tagjai a megyei szövetségnek, ott az egyesületek vagyonnal is rendelkeznek, melynek az elszámolását a jogszabályok alapján kívánják rendezni.

B.E.