Többféle jelzõvel is lehetne illetni azokat a kérdéseket, melyeket a nagykanizsai Kreatív Klub és a Civil Kerekasztal Egyesület által szervezett 2. Igazlátó Napon tettek fel a Zsigmondy Vilmos és Széchenyi István SZKI diákjai városunk köztisztviselõinek: érdeklõdõ, provokatív, elgondolkodtató…

Tavaly a Dr. Mezõ Ferenc Gimnázium diákjai tehették meg ugyanezt. Az idén összesen 557 kérdés érkezett, némelyik egy embertõl, sokat adtak le egész osztályok közösen, volt névvel ellátott, volt névtelen. A témakörök az élet minden területét felölelik, az egészségellátástól a környezetvédelemig, a továbbtanulástól a városfejlesztésig. Nagykanizsa rendvédelmi szervei csakúgy képviseltették magukat, mint az Önkormányzat, jelen voltak oktatási, egészségügyi szakemberek, civilek.

Az elsõ kérdéscsoportra Marton István polgármester válaszolt, beszélt a családjáról, a fizetésérõl, arról, hogy polgármesternek lenni nem is olyan egyszerû. Az egyik diák azt kérdezte tõle, hogy miért kellett nagyon megküzdenie az életben: a polgármesterségért s a szakmai elismerésért – válaszolta.
Prof. Dr. Bátorfi József, a Kanizsai Dorottya Kórház igazgatója szerint munkája nagyon sok rizikófaktort tartalmaz, s sebészként – nem csak neki, hanem kollégáinak is – szüksége van egy nagyon fontos tulajdonságra: a kudarctûrésre. Az orvosokban nem azoknak a betegeknek a képe marad meg, akiket meggyógyítottak, hanem azok hagynak nyomot, akiket nem sikerült, s még a sikerélmény sem kárpótolja az orvost. Arra a kérdésre, hogy azokkal az ápolókkal, kórházi dolgozókkal mit tesz, akiknek viselkedése nem felel meg a társadalmi szabályoknak, a kórházigazgató azt felelte, szerinte az alkalmazottai szakmailag és emberileg is mindig helytállnak, ha mégsem így lenne, mindig kivizsgálásra kerül az ügy. A várólistával kapcsolatban annyit mondott, hogy az önmagát generálja, így a sebészeten nem is alkalmazzák.
Igazgatójuknak, Bene Csabának is címeztek kérdéseket a diákok, aki készséggel válaszolt. Szó esett a diákok jogairól és kötelességeirõl, ezzel kapcsolatban az igazgató elmondta, hogy mindig a szabályok szerint járnak el, s azt pedig törvény szabályozza, hogy 18 éves korig kötelezõ iskolába járni. Nem igazán nagy az érdeklõdés a tanulók részérõl a szabadidõs tevékenységek felé, pedig az iskolának saját vitorlása is van, mégsem jelentkeznek a diákok a közös programokra.
Nyilván tréfás kedvében volt az a diák, aki feltette a következõ kérdést: ki a norvég király? Lengyák István, a délután egyik moderátora felvilágosította a fiatalokat, hogy az ilyen jellegû információk fellelhetõk a könyvtárban s az Interneten is.
Kevés idõ jutott a válaszadásra, de a végén megkérdezték a „pódium” elõtt ülõket, hogy szeretne-e valaki még kérdezni valamit. A következõ vitaindító kérdés hangzott el: „Miért olyan koszos a város?” Erre a kérdésre többek között Cseresnyés Péter alpolgármester felelt, szerinte ez elsõsorban az emberek felelõssége, az önkormányzat rengeteg pénzt költ a város tisztántartására. Valóban nem mindennapi az a látvány, mely az ember szeme elé tárul szerte a városban. Cigarettacsikkek tömkelege, csokipapír, üdítõsüvegek, és még sorolhatnánk. S hiába a próbálkozás a szelektív gyûjtésre, ha bizonyos emberek felégetik a konténereket. De talán a felelõs szervek is tehetnének többet. Hiszen a lakosság környezetvédelemre való felhívására tett cselekedetek sora sosem érhet véget.
A szervezõk ígéretet tettek arra, hogy az idõ szûkössége miatt megválaszolatlan kérdésekre is valamilyen formában sor fog kerülni.
S.E.