Ráczné Bella Cecíliával két rangos esemény között beszélgetünk. Alig múltak el a KÓTA, a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége által rájuk bízott Éneklõ Ifjúság Szakmai Napok, már a május 16-i kórustalálkozóra készül.

– Mi ad ennyi erõt? – kérdezem két kórus karnagyát, a Piarista Iskola énektanárnõjét. – Egyedülálló élmény lehet ennyi gyerek szemébe nézni ének közben. Mit lát ezekben a fiatal szemekben?

– Figyelem, koncentráció, öröm, amely ezekbõl a gyerekekbõl sugárzik. Magam is feltöltõdöm tõle. Elõfordult, hogy úgy énekeltünk, hogy nem velük szemben állottam. Assisiben, Szent Ferenc sírjánál úgy éreztem, nem lenne helyénvaló háttal a szent sírjának vezényelnem. A gyerekek között álltam, mégis hibátlanul énekeltünk, anynyira együtt és egyek voltunk.

– Nomen est omen, hiszen Cecíliának, a szent zene pártfogójának nevét viseli. Honnan ered Önnél a muzsika szeretete?
– Az Éneklõ Ifjúság áprilisi szakmai napjaira eljöttek néhányan Kodály közvetlen tanítványai közül, például Sebestyénné Farkas Ilona, Sebestyén Márta édesanyja. Ezek a nem fiatal emberek bizonyítják, a muzsikát nem lehet abbahagyni, csak ha kiszólít mellõle a Jóisten. Édesapámnál is ezt láttam, aki kántor és zenetanár volt. Neki és plébánosomnak, Pavlics Istvánnak sokat köszönhetek. Amikor az 1956 utáni börtön és a fizikai munka után Jánosházán végre lelkipásztorként dolgozhatott, rögtön megszervezte a templomi kórust. Nem is akármilyet, Bárdos Lajos is meghallgatott minket. A tavalyelõtti aranymiséjén kórusaimmal hazalátogattam s láthatta, hogy a magvetése szárba szökkent.
– Nem lehet abbahagyni – a gyerekek is így gondolják?
– Öregdiákjaink visszajárnak énekelni, vagy Pestre elkerülve scholát vagy egyéb kórust keresnek, annyira hiányzik nekik a muzsika. De ezt tapasztalom minden énekóra végén is. Feltöltõdnek, helyrebillennek, megkönnyebbülnek. Alig akarják abbahagyni. Nem találkoztam még olyan tinédzserrel, akit ne érintett volna meg a zene varázsa. A gregoriánosaim zuhanyozás közben is latinul énekelnek, s már a kis 5. osztályosoknak is van kedvenc éneke, pedig nehéz, latin szövegû, sok hajlítás van benne, mégis megérinti õket a szépsége.
– A Mathia Károly Vegyeskar mellett a Gregoriana Calasanctiana nevet viselõ scholát is vezeti. Mennyiben különbözik a kettõ?
– A gregorián még nagyobb egymásra figyelést tételez föl. Egyszerre kell levegõt venni, nem lehet „elbújni” a többszólamúság mögé. A gregorián ének esetén szöveg és dallam különös egységét élhetjük meg. Nem véletlen, hogy ezt a zenét sokan, a Szentíráshoz hasonlóan, Istentõl sugalmazottnak tartják. Június 3-án Olmützbe – a csehországi Olomoucba – utazunk egy nemzetközi kórusversenyre. Gondoljon bele, amikor egy városkában több ezer énekes él néhány napig. A kilenc évvel ezelõtti, teljesen más összetételû schola után hiszek benne, hogy el tudjuk érni ugyanazt a szép eredményt. De június 7-re, az európai parlamenti választásra itthon leszünk!
– Akkor a Katolikus Iskolák Kórustalálkozója is ezért tevõdött át - a városi eseménynaptárban még ma is olvasható – június 6-ról május 16-ra?
– Igen, május 16-a helyes idõpont. Keszthelyi, budakeszi és budapesti kórusokban gyönyörködhetnek a Felsõtemplomban ezen a szombaton, 10.30-kor. Természetesen iskolánk mindhárom kórusa is énekel: a vegyeskar, a schola és a Kicsinyek Kórusa, melyet egy tanító kolléganõm vezet.
– Örvendjen az egész világ! – írta Kodály 1929-ben a közös éneklés kapcsán. És hamarosan a gazdasági válság, világháború, a kommunista diktatúra következett. S õ ennek ellenére sem gondolta másképp.
– Kodály embereket, nemzetet akart nevelni. Felfogása szerint a zene voltaképp nem tan és nem tárgy, hanem a nevelés eszközeként az ismeretek befogadásának esélyét javítja; valami, ami túlmutat önmagán. Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségbõl kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, kedvet csinál a munkához, figyelemre-fegyelemre szoktat. Egész embert mozgat, nemcsak egy-egy részét – tanította. Persze csak tiszta forrásból lehet töltekezni. A zene lelki táplálék, nem lehet bele gyomnövényeket keverni. Amit Kodály a maga zsenialitásával leszögezett, a mai biológia is alátámasztja. Freund Tamás agykutató – aki a hetvenes években Veszprémben maga is énekelt a Lovassy kórusában – véleménye szerint azért fontos, hogy középiskolásainkat érzelemgazdaggá, kiegyensúlyozottá, emberséges emberré neveljük, mert igazán kreatív emberek azok lesznek, akiknek gazdag az érzelemviláguk. Ennek gazdagítása pedig nagyjából a középiskolás kor végéig tart, és nagyon fontos része a mûvészeti nevelés. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk az agymûködés rejtelmeibe, jó, ha tudjuk: az agy bal és jobb féltekéjének egészséges, kiegyensúlyozott mûködését is elõsegíti a közös ének és zenélés.
– Mindezek ellenére csak heti egy énekórát enged a minisztérium.
– Aki zeneiskolákat zár be, árt a belbiztonságnak – mondta Otto Schily német belügyminiszter. Ez a mondat önmagáért beszél.
– Kodály sokszor emlegetett megállapítása szerint fontosabb, ki az énektanár Kisvárdán, mint az, hogy ki az Operaház igazgatója. Hiszen egy énektanár nemzedékek zenei ízlését alakítja. Alighanem Nagykanizsán is így vagyunk ezzel…
P.J.