Dr. Kádár Annamária „Mesepszichológia” elõadása szeptember 27-én 18 órakor a Medgyaszay Házban.

Dr. Kádár Annamária Marosvásárhelyen született. Tanítóképzõben érettségizett, majd 1999-ben a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karán szerezte pszichológusi oklevelét. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán, a Kognitív Fejlõdés programon végezte doktori tanulmányait, amivel párhuzamosan a Budapest Mûszaki Egyetemen szerezte meg munka és szervezetpszichológusi szakképesítését. Családterápia valamint relaxáció és szimbólumterápia irányzatokban képzõdött tovább. Dolgozott iskolapszichológusként valamint egyetemi adjunktusként a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségén tanít, az Óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon.

Munkája a hobbija is egyben, nagy szerelme a tréningszakma, itt érzi magát legotthonosabban. Csapatépítõ, kommunikációs, tárgyalástechnika, vezetõi és érzelmi intelligencia fejlesztését célzó tréningeket tart az M&Co Europe tréningcég keretében. 

Az Erdély FM rádió Pszichotrillák címû heti élõ mûsorának meghívott szakértõje és társszerkesztõje. Hiszi, hogy a fejlõdés igazi mozgatórugója a komfortzóna elhagyása, hogy a legfontosabb személyes érték a hitelesség, a legmélyebb erõforrás a játékosság és a mese, valamint hogy igazi teljesítmény a csapatmunka által érhetõ el. Ebben próbál segíteni azoknak, akikkel munkája során kapcsolatba kerül. 

Kutatási és érdeklõdési területei: érzelmi intelligencia, flow-élmény, csoportokkal való munka módszertana, asszertivitás, személyiségfejlesztés, önismeret, narratívumok tartalomelemzése, fogalmazási képesség fejlõdése és fejlesztése, olvasóvá nevelés, a mese gyógyító ereje, pedagógusi hivatás-személyiség alakítása, valamint a játék szerepe a gyerek személyiségfejlõdésben.

„A mese az én megközelítésemben nemcsak népmesét és mûmesét jelent, hanem a saját életmesénket is: azt a történetet, amelyet önmagunkról, gyökereinkrõl, hitvallásunkról, álmainkról és céljainkról, félelmeinkrõl és fájdalmainkról, kudarcainkról és gyõzelmeinkrõl mondunk el önmagunknak és a gyermekünknek. Ezt ráadásul nemcsak este vagy az erre szánt pillanatokban, de folyamatosan meséljük, sokszor szavak nélkül is - a jelenlétünkkel, viselkedésünkkel, önmagunkhoz, az emberekhez és a világhoz való hozzáállásunkkal.

Szülõként, pedagógusként a nevelés során is a magunk történetét meséljük. A szabályok, határok kijelölése és betartatása; a motiválás; a problémamegoldás kérdéseiben történõ választások mind rólunk, a mi világképünkrõl szólnak. Tetteinkkel meséljük el, hogy miben hiszünk, miért küzdünk, mi az, ami továbbvisz a nehéz helyzetekben - és azt is, hogy mikor adjuk fel. Bár egy-egy nevelési probléma kapcsán legtöbbször a gyermekünk viselkedésére fókuszálunk, azt szeretnénk megváltoztatni, rólunk mesél az is, hogy melyik az a konfliktushelyzet, ami drámai feszültséget okoz bennünk, és az is, hogy mit kezdünk vele. A gyermek bámulatos pontossággal mutat rá arra, amin dolgoznunk kell, a vele kapcsolatos nehézségek jelzések - és egyben lehetõségek is a továbblépésre. Felhívják a figyelmünket arra, hogy miben kell változnunk, fejlõdnünk. Igen, ha engedjük, gyermekünk átírja a történetünket - és ebben a folyamatban mi válunk tanulóvá.”

Kanizsa