Több mint 30 év után szuperholddal "egybekötött" teljes holdfogyatkozás figyelhetõ meg hétfõ hajnalban.

Szuperholdról akkor beszélhetünk, amikor égi kísérõnk ellipszis alakú pályáján haladva teliholdkor perigeumba kerül, azaz ekkor ér a Földhöz legközelebb. Ilyenkor csaknem 50 ezer kilométerrel kisebb távolság választja el bolygónktól, mint apogeumkor, azaz a Hold pályájának a Földtõl legtávolibb csücskén. A közelségnek köszönhetõen az égitest az apogeumkor megfigyelhetõ teliholdhoz képest 14 százalékkal nagyobbnak tûnik és 30 százalékkal fényesebben ragyog az égbolton.
Az "egyszerû" holdfogyatkozások meglehetõsen gyakoriak, évente átlagosan kétszer fordulnak elõ, a 21. században pedig 228 alkalommal vetül bolygónk árnyéka az égitestre. A szuperhold és a holdfogyatkozás egybeesése viszont rendkívül ritka jelenség: legutóbb 1982-ben történt ilyen, a következõre 18 évet, 2033-ig kell várni.
A teljes holdfogyatkozás Európa egész területén, így Magyarországon is megfigyelhetõ lesz, emellett az égi "színjátékot" élvezhetik Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint a Közel-Keleten is. A félárnyék közép-európai idõ szerint hajnali 2:11-kor érinti a Holdat, de jelenléte csak fél órával késõbb válik láthatóvá. A Hold 3:07-kor kezd belépni az árnyékba, és 4:11:10-kor tûnik el teljesen benne, a fogyatkozás maximuma 4:47-kor lesz.
Égi kísérõnk 5:23-kor kezd kilépni a Föld árnyékából, amely bõ egy óra alatt vonul le a Hold felszínérõl, 6:27-kor hagyja el azt teljesen. A félárnyék halvány szürkés jelenléte azonban még fél órán át észlelhetõ lesz a Hold korongján. A teljes holdfogyatkozás 1 óra 11 perc 55 másodpercig tart, a totalitást megelõzõ, valamint az azt követõ részleges holdfogyatkozással a jelenség idõtartama 3 óra 20 perc.
A következõ, Magyarország területérõl is megfigyelhetõ teljes holdfogyatkozásra 2018. július 27-ig kell várni. MTI Fotó: Komka Péter

MTI - Kanizsa