Az elején a tánc csak hobbi. Aztán ha belekezdtél, nem tudod abbahagyni. Ha már nem tudod abbahagyni, az már a szenvedély. Ezután rendszerint életérzéssé válik. Amikor felforr a vér, a zene ritmusára dobban a szív, felszabadul az energia és a rejtett vágyak elõtörnek a mozdulatok és a vibráló muzsika hatására. Vallja ezt Kurverger Tamás, aki nem is tudta, hogy anno öt éve mibe csöppent bele. Hát mibe is? A salsa bûvöletébe.

– Emlékszem, forró nyári nap volt, amikor elõször ellátogattam a táncórára. Egy ismerõsöm invitált, aki akkor már régóta járt oda. Amit aznap átéltem örökre megváltoztatta a véleményemet, és úgy gondolom az egész életemet. Szerelem volt elsõ látásra, vagy inkább lépésre – kezdi Tamás, mosolyogva.

Milyen mûfajban „lejtesz”?
 

– Salsát táncolok, de ez így nem egészen pontos. Ez egy gyûjtõ fogalom, amibe nagyon sok mûfaj beletartozik. Ilyen például a mambó, a cha-cha, a son és a jól ismert kubai salsa. Ezen kívül belekóstoltunk már az érzéki kizombába, ami leginkább az összeszokott párok tánca. Valamint a szexi és vidám bachatába, mely személyes kedvencemmé vált. A salsa táncolásának legérdekesebb módja viszont kétségkívül a rueda, melyben a párok körben táncolnak, egy leader vezetésével. Ilyenkor õ adja az instrukciókat, hogy milyen figura következik. Ez kívülrõl nézve is fantasztikus látvány, de benne lenni még jobb – hangsúlyozza a latinos szemléletû fiatalember.

– A salsa páros tánc is meg nem is, mindkét formája nagyon élvezetes, izgalmas. A táncórákon mindig vannak párváltások, ennek fõleg az az oka, hogy általában több lány érkezik az órákra, mint fiú. Nem szeretnénk, hogy bárki unatkozzon, ráadásul így még izgalmasabbá válik a tánc, hiszen mindenkinek más a stílusa, tudása. Fontosnak tartom még és örömmel is tölt el, hogy az órákon szinte minden korosztály képviselteti magát. A legfiatalabb táncosunk 14 éves, mÍg a legidõsebb 60 is elmúlt.

Mit jelent neked a tánc? Milyen érzéseket vált ki belõled?
 

– A tánc sok mindent jelent nekem. Néha megnyugtat, néha felpörget. Van úgy, hogy azért táncolok, mert szomorú vagyok, és ez mindig segít. De van olyan is, hogy egy zene hallatán egyszerûen nem bírok ülve maradni és lépegetni kezdek. A tánc mostanra szerves részévé vált az életemnek, nincs olyan nap, hogy ne táncolnék egy kicsit, sokszor erre gondolok munka közben is. Boldoggá tesz, ha táncolhatok, de igazán az okoz örömet, ha az éppen aktuális táncpartneremen látom, hogy õ is ugyanúgy élvezi a táncunkat. Mert egy tánc attól lesz jó, ha odafigyelünk a másikra, persze ez az élet más területeire is igaz – kacérkodik.

Mi vonz benne?
 

– Hogy mi vonz? – kérdez vissza.– Minden! Magával ragadó, lendületes, szenvedélyes, érzéki, fárasztó és mégis pihentetõ egy hosszú nap után. Elûzi a feszültséget. Amikor táncolsz, elfelejted a problémákat, ez maga a szabadság! Képzeld el, ahogy belépsz a terembe, mosolygó arcok fordulnak feléd, integetnek, többen odaszaladnak, köszöntenek, begyûjtesz néhány puszit, érzed, hogy jó helyen vagy. Szívmelengetõ ugye? És ezt minden héten átélheted, akár többször is. Ez tölt fel energiával, ez óv meg az elszürküléstõl, szó sem lehet unalomról egy olyan ember életében, aki megismerkedik ezzel a világgal. Amit a legfontosabbnak tartok az mégis a társaság, hogy nem vagy egyedül. Rengeteg embert ismerhetsz meg akár közelebbrõl is, barátságok, szerelmek születhetnek – emeli ki.

Tamás elmondta, a tánc megtanította élvezni az életet, megmutatta neki, hogy milyen fontos a közösség. Azt, hogy milyen jó dolog olyan emberekkel együtt lenni, akikkel egyezik az érdeklõdésük, a szenvedélyük. Nem utolsó sorban egészséges is.

– Táncos lábú barátaimmal, több alkalommal is volt szerencsénk fellépni kisebb-nagyobb rendezvényeken. Például falunapokon, a nagykanizsai rendezvényeken, és a tánc világnapján is, ami különleges élményként maradt meg mindnyájunkban. Hiszen nagyszerû érzés volt több száz olyan emberrel együtt lenni, akikkel ugyanaz a szenvedélyünk – büszkélkedik.

– Néhány héttel ezelõtt ismét volt lehetõségünk bemutatni tudásunkat egy körülbelül százfõs közönség elõtt. Ez a „fellépés” nem volt betervezve, igazából csak gyakorolni gyûltünk össze néhányan. A délután folyamán meglepetésként közölte velünk egy barátunk, hogy most át kellene mennünk a szomszédos kultúrházba, mert mi leszünk a "sztárvendégek". Meglepõdtünk, de azt mondtuk nem gond, menjünk és csináljuk. A rövid fellépés végén ért minket az igazi meglepetés: hatalmas tapsot kaptunk, ami kimondhatatlanul jó érzés volt. Nem csak azért, mert értékelték, amit csinálunk, hanem azért is, mert számomra öröm azt látni, hogy az embereknek tetszik, ez a fajta kultúra. Örülnék, ha ez a fiatalok körében még jobban elterjedne – bizakodik Tomi.

– Szerintem a jó táncos az, aki sokat gyakorol, megtanulja a figurákat, tud rögtönözni, ha kell. De ez még kevés. A tánc akkor lesz igazán jó, ha beletesszük a szívünket és a lelkünket, ha odafigyelünk a partnerünkre. A táncban a nõ dolga hogy ragyogjon, de ezt csak akkor teheti meg, ha a férfi ragyogtatja õt és rábízhatja magát. A férfi dolga hogy vezesse a nõt, hogy megadja neki a biztonságot, a határozottságot, hogy igazi férfi legyen, mert egy nõ, csak így lehet igazi nõ mellette. Errõl szól a tánc.

Szever Viktória