Október 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk. A memento legyen méltó. Erre tanít minket a történelem, az emberi közösséghez való tartozás kötelessége, és a hûség. És, legfõképp, erre tanít minket emberségünk ténye és igazsága, az erkölcsi törvény.

E gondolatokat Dénes Sándor, Nagykanizsa polgármestere hangsúlyozta kedden, a nemzet gyásznapján, a vértanúink emléke elõtt tisztelgõ városi ünnepségen, az Aradi udvarban - a hagyományõrzõ huszárok felvonulása és a Himnusz eléneklése után. - Vannak szerencsés sorsú nemzetek a körülöttünk lévõ világban, akik múltjukkal való találkozásukkor, a történelmükre való rátekintésükkel olyan eseményekre tudnak emlékezni, amelyek számukra gyõzelmet és dicsõséget, szabadságot és fölemelkedést jelentettek – mondta Dénes Sándor.

Majd így folytatta: - Vannak körülöttünk, akik szinte minden jelentõsnek mondható múltbéli tettükben a jelen és a jövõ sikerének zálogát látják, mert gyõztesen hagyták el a csatamezõt és írhatták meg a történelmüket. Ady Endre idézett soraiból is világlik, hogy mi, magyarok nem tartozunk ezen szerencsés nemzetek közé. A mi történelmi múltunk számos kiemelkedõ fordulópontja legyõzettetéssel, a szuverenitásunk elvesztésével járt. És emiatt mások szabták meg mit is gondoljunk a múltunkról, önmagunkról és a lehetõségeinkrõl. Úgy kellett megõriznünk önmagunkat, hogy közben egész új- és modern korunk arról a játszmáról szólt, hogy kinek válunk alattvalójává, ki diktálja nekünk a történelmünk és az életünk menetét, tollba mondva valamely elvtelen alattvalójának a sorsunkat.

Talán ez a tradíció körvonalazza etnikumok és nemzetiségek feletti karakterünket is, mely szerint a szabadság szeretete, a saját múltunkhoz és hagyományainkhoz való ragaszkodásunk, karakánságunk és igazságérzetünk hangsúlyosabb másokénál. Erkölcsi értelemben fenséggel, egyenes derékkal viseljük el a vereséget, és kiállunk értékeinkért a szolgaságba vetett idõszakokban is.

Mert olyan hõsök és államférfiak a példaképeink, akik minden reménytelenség közepette is bátran vállalták elveiket és cselekedeteiket, azok következményeit. Nem hátráltak meg még a kivégzõosztag és a bitófa elõtt sem, ahogy a német származású Aulich Lajos sem, akinek utolsó szavai is mondják: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.” És, ahogy az örmény származású Kiss Ernõ utolsó szavai visszhangozzák, idézem: „Árpádok dicsõ szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” Vagy, amint Nagysándor József fejezte ki utolsó érzéseit, idézem: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hõssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Tisztelt Ünneplõ Polgárok!

A Vértanúink õk, akik életüket áldozva elültették a hitet bennünk, hogy dönthetünk életünk és jövõnk alakulásáról, beleszólhatunk a világ sorsának menetébe, és megvédhetjük nemzeti létünk és hagyományunk értékeit. Azáltal váltak nemzetet szolgáló hõssé, igaz emberré az aradi tizenhármak és Batthyány Lajos miniszterelnök, hogy a „megnemalkuvás”, a mindennel szembeszálló kemény dac, a mégis-morál bennük munkálva halhatatlanná tette õket a jövõnek, vagyis nekünk és gyermekeinknek az emlékezés által. Keménnyé és ellenállóvá vált általuk hazánk, ahol a szuverenitásunkért kiállunk, ha kell, a teljes világgal szemben is, mert hiszünk az igazunkban és a szabadságban – zárta beszédét Dénes Sándor. A Hevesi Sándor Általános Iskola diákjainak ünnepi mûsorát követõen a résztvevõ szervezetek képviselõi, városi elöljárók, pártok, intézményvezetõk helyeztél el az emlékezés koszorúit.

Kanizsa

További képek a galériában.