A járóbeteg-szakellátás egy felmérés szerint az esetek nagy százalékában teljes körû ellátást tud nyújtani az érintett lakóhelyéhez közel, a megkérdezettek 95 százalékának fontos, hogy lehetõleg járóbetegként vizsgálják ki, és ne kelljen kórházba befeküdnie.

A felmérésben, amelyet a Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség a járóbeteg-konzultáció részeként készített, az ország minden részérõl több mint ötven szakellátó vett részt - olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.
A megközelítõleg 8500 válaszadó 84 százaléka teljesen egyetértett azzal, fontos, hogy ne kelljen messzire utazni a szakorvosi ellátás igénybevételéhez, csak a megkérdezettek két százaléka tartotta ezt a szempontot többé-kevésbé lényegtelennek.
A válaszok alapján elmondható, hogy a betegek megbíznak a járóbeteg-szakellátás orvosaiban, a megkérdezettek 90 százaléka úgy gondolja, hogy szakértelmük és a szakrendelõ felszereltsége alapján az esetek többségében így is megkaphatja a megfelelõ szakorvosi ellátást, és meg is bízik az orvosában. Mindössze 10-12 százalékuk mondta azt, hogy csak a kórházi orvosokban és felszerelésben bízik, ezért inkább kórházban szeretne gyógyulni.
Amikor rangsorolni kellett az egyes lakóhelyi tényezõket a szerint, hogy azok mennyire befolyásolják a válaszadók életminõségét és közérzetét, egyértelmûen az elsõ helyre került a magasan képzett háziorvos, szorosan mögötte volt második a lakóhelyhez közeli szakrendelõ, gondozóhálózat. Ezeket a "jó levegõ" követte, majd a lakóhelyhez közeli gyógyszertár, és csak ezektõl elmaradva került elõ a kórházi ellátás közelsége.
A 8500 válaszadó (92 százaléka választókorú volt) 60 százaléka szerint megkerülhetetlen a helyi politikai döntéshozók felelõssége, további egynegyedük szerint is valamennyi felelõsség terheli õket, és csak a megkérdezettek 10 százaléka gondolta úgy, hogy nincs vagy nem nagyon van szerepük a járóbeteg-szakellátás fenntartásában.
A szövetség megjegyezte, hogy a fejlett országokban a járóbeteg-szakellátás az elmúlt években folyamatosan fejlõdött, stratégiai jelentõsége nõtt, és egyre nagyobb szerepet kap az ellátórendszerben. Mindeközben a magyar szakellátásban a finanszírozás immár hét éve nem követi az inflációt, a kasszamaradványból a járóbeteg-ellátók nem részesülnek, így a finanszírozás reálértéke romlott.
Úgy vélik, a járóbeteg-szakellátás, amelyben hetvenmillió orvos-beteg találkozás történik évente, hatékonyan támogathatja az alapellátást, és szinte az összes megkérdezett fontosnak tartja gyógyulása szempontjából, hogy a háziorvos és a szakrendelés orvosai eredményesen együttmûködjenek.

MTI - Kanizsa