Május 31-én, a hónap utolsó vasárnapján a kiskanizsai Millenniumi Emlékparkban koszorúztak a Hõsök (Vasár)Napja alkalmából – az Együtt Kiskanizsáért Egyesület szervezésében. A megemlékezés során számos szervezet, valamint az önkormányzat képviselõi rótták le tiszteletüket azon hõsi halált halt katonák és honvédek elõtt, akik hazájukért a legdrágábbat, életüket áldozták.

A történelmi háttérrõl: a háborús hõsök emlékének megörökítését nem sokkal (persze, akkor még nem így nevezték…) az elsõ világháború kitörését követõen szorgalmazta a Hõsök Emlékét Megörökítõ Országos Bizottság. A grémium 1915 elején javasolta, hogy a háborúban elesettek, a háborús sérülések, illetve betegség következtében elhunytak emlékét az ország valamennyi településén felállítandó emlékmûvek örökítsék meg. A magyar Országgyûlés 1917. évi VIII. törvénycikkében szabályozta e kérdést, igaz a háború Magyarország számára történt „országvesztõ” végkifejlete végett a központi szabályozást csak az 1924. évi XIV. törvénycikk nemzetgyûlési elfogadása jelentette. A törvény az év május hónapjának utolsó vasárnapját a hõsök emlékünnepévé nyilvánította, s az ország minden településén szervezett megemlékezéseket, koszorúzásokat tartottak az elesettek emlékezetére. 1945 után a Hõsök Napja a feledés homályába merült, s a törvényi szabályozásban majd csak a 2001-es esztendõ hozott lényeges szabályozást. A LXVIII. Törvénycikk az 1924-est alapul véve az emlékünnepet „kiterjesztette” a magyar történelem több mint ezer esztendejére.