A legutóbbi hétvégén rendezték a (nevében) legalábbis az utolsó lábtoll-labda válogató versenyt, melynek Nagykanizsa adott otthont. Azért a kissé furcsa idõbeli meghatározás, mert mint idõközben kiderült, a nagyon biztosra vett júniusi vietnami világbajnokság elmarad, helyette (már félve írjuk le...) õsz végére Kína vállalta be a rendezést. A kanizsaiak közül nõi egyesben Gozdán Ágota és nõi párosban a Gozdán Ágota-Végh Dóra egységnek volt (van) igazán esélye arra, hogy a válogatóbeli elsõ ranglistás helyezésükkel készüljenek a nagy utazásra, de a dolog nem ilyen egyszerû... Kezdjük azonban a versennyel, melyen a sportolók ezúttal is hozták magukat, vagyis nyerték amit kellett, így a vb-n való szereplési jog adott. Az más kérdés, hogy az anyagiak „hiányos” megléte miatt a komplett kanizsai különítmény nem utaz(hat)... Mirõl is van szó? A Zemplén SE 800 ezer forint körüli igénnyel járult a városnál a “bizottsági szakaszba”, melyet – fogalmazzunk így – visszadobtak. Azt a kérdést tényleg csak halkan tesszük fel ezután, ha egy országot egy válogatott képvisel valamely sport világeseményen, akkor miért nem tudja felvállalni az országos szövetség az utaztatást? Ha ezt nem tudja megtenni, vajon mekkora súlya lehet a szervezetnek és magának a sportágnak? (Tradicionális, illetve nálunk “emberszámba” vett sportágakban az azért – még nagyon – nem szokás, hogy egy klub fizeti be játékosát, játékosait az adott válogatott seregszemlére...) Sajnos, igazságot tenni, vagy legalábbis kijelenteni nem lehet, hiszen mégiscsak Kanizsa városának egy színfoltját jelentik a lábtollasok (is), csupán annyit jegyeznénk meg, hogy a Zemplén SE képviselõi eddig világbajnokságokon tizennyolc bronzérmet szereztek. Mindenesetre, ha a vb idõpontja õszre módosult, talán még nyertek néhány hónapot a csapatvezetõ Budavölgyi Kálmánék arra, hogy valami okosat kitaláljanak...