Az önkormányzati rendszer elmúlt huszonöt évének alapvetõ tanulsága, hogy még várat magára a településfejlesztés konkrét törvényi szabályozása - mondta Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rektora egy szakmai konferencián.

Az NKE a magyar tudomány ünnepe programsorozat részeként rendezte meg az Önkormányzatiság napjainkban címû tanácskozást.
Patyi András arról beszélt, hogy a településfejlesztés - általános fogalmakkal - szerepel ugyan az építési törvényben, de az nem csak építésügyi fejlesztés, mert nagyon sok, az épített környezettõl független szegmense van. Ezért - mondta - ez a tevékenység nem az építési törvénybe való, ezt egy annál tágabb, településfejlesztési törvénynek kellene rendeznie.
Kiss György, az NKE Közigazgatás-tudományi Karának dékánja köszöntõjében arról beszélt, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény az önkormányzatok fejlesztésével visszaadta a helyi közösségeknek az önálló gondolkodás, cselekvés lehetõségét, és visszaadta a helyi közösségek méltóságát.
Kiss László alkotmánybíró az Alkotmánybíróság (Ab) döntéseinek az önkormányzati jogalkotásra és jogalkalmazásra hatásáról tartott elõadásában utalt arra: nem ért egyet azzal, hogy az önkormányzati rendeletek felülvizsgálata kettõs irányt vett, és létezik az önkormányzati rendeletek alaptörvényi és alkotmányossági vizsgálata, mert meggyõzõdése szerint a törvénysértést és az alkotmánysértést adott esetben rendkívül nehéz elválasztani.
Míg korábban - amikor az alkotmányossági és törvényességi szempontok nem voltak "különhasítva" - százas nagyságrendben érkeztek az Ab-hez az önkormányzati rendeletekkel kapcsolatos ügyek, 2012-ben 28, 2013-ban és 2014-ben 8-8, az idén 6 ilyen indítványt kaptak - ismertette. Az ügyek egy része parkolási rendeletekkel, üzemképtelen jármûvek helyi adójával, helyi építési szabályokkal függött össze, de "tetemes részét" adják az ügyeknek a közösségellenes magtartásokat szabályozó önkormányzati rendeletek is.
Megjegyezte: az utóbbi években sajátos verseny alakult ki az önkormányzatok között abban, hogy ki tudja jobban "megnyomorítani" a saját lakosságát, és olyan területen is szabályoztak, amit nem kellett volna. Példaként említette, hogy önkormányzati rendelet született arról, tilos a köztéri labdázás, a bódult állapotban földre fekvés, Miskolcon például 69 magatartás vált közösségellenessé, például a porrongy óvatlan kirázása, a motor idegesítõ berregése vagy az olyan állatetetés, amely beszennyezi mások ablakpárkányát, erkélyét.
Hozzátette, a lakosság ilyen jellegû "megnyomorítását" az Alkotmánybíróság korábban "megfogta", de a közelmúltban fordulat állt be a testület többségének álláspontjában, amely most már úgy véli: azzal, hogy az alaptörvényben vannak az önkormányzatok felhatalmazva (az akár ilyen jellegû) rendeletek alkotására, és nem az önkormányzatokról szóló törvényben, mint korábban, ezeket nem lehet megsemmisíteni. Jelezte: õ ugyanakkor hibásnak érzi ezt az érvelést.
Kiss László utalt arra is, hogy túl szigorúak az alkotmányossági panasz befogadásának feltételei, ezért is van ilyen kevés önkormányzati rendelettel összefüggõ ügye a testületnek.
Kitért arra is, elengedhetetlennek tartja a helyi kodifikátorok képzésének megindítását, mert - mondta - a jogalkotás a legmagasabb szintû jogászi munka, ugyanakkor például a helyi önkormányzatokban kodifikációs alapismerettel nem rendelkezõk alkotnak jogszabályokat.
Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének fõtitkára az elmúlt huszonöt évet értékelve kiemelte: az önkormányzatok 1990-ben nem kapták meg az autonómiához szükséges gazdasági önállóságot és alapot, ami a törvény alapján járt volna nekik, innen ered az önkormányzatok finanszírozási nehézsége.
Hangsúlyozta: az önkormányzatok autonómiája az önkormányzatok többségénél nem létezik, a mindenkori központi költségvetésnek kiszolgáltatottan tudnak csak tevékenykedni. Közölte, nemcsak, hogy a finanszírozás nincs rendezve a kezdetektõl, de az sincs "körbejárva", hogy az egyes önkormányzati feladatok ténylegesen mennyibe kerülnek.
Utalt arra is, hogy a kistelepüléseken a polgármesterek "nincsenek a helyükön". Tarthatatlannak nevezte, hogy egy 500 lakosúnál kisebb település polgármestere fizetésként kevesebb pénzt kap, mint egy közfoglalkoztatott. Jelezte azt is, hogy a jegyzõ is sajátos helyzetben van, mert miközben államigazgatási feladatokat is el kell látnia, a polgármester elsõszámú beosztottja, ugyanakkor "felsejlik" egyfajta településmenedzseri szerepük is.
Zongor Gábor szólt arról is: huszonöt év alatt nem sikerült megvalósítani, hogy a polgármestereket, a képviselõ-testületeket megtanítsák a szerepükre, amikor "belépnek a rendszerbe", és mindenki a saját kárán tanul, miközben jelentõs pénzügyi felelõsséggel tartoznak a település vezetõi.
A konferencián egyebek mellett a helyi önkormányzás negyedszázados tapasztalatait, az önkormányzati rendszer változásait és jövõjét vitatják meg a résztvevõk.
 

MTI - Kanizsa