Tizenhárom kanizsai középiskolás: Dobródi Dóra, Dombóvári Vivien, Antal Viktória, Kém Veronika, Lovas Dávid, Baj Bianka, Koczor Boglárka, Kósa Dániel, Kovács Valter, Gubricza Laura, Kozó Bence, Cziráki Zsolt, Kopár Krisztián vett részt a könyvtárban a Nagykanizsai Polgári Egyesület által immár hetedik alkalommal megrendezett Ötvenhatos Versünnepén.

Gerey Éva Mostan címû verse is elhangzott ezen a bensõséges novemberi koraestén. Ezek a forradalom és szabadságharc leverése utáni csakazértis öntudat adta válaszok méltán lehetnek akár a mai magyaroké is. Erre utalt bevezetõjében Papp János, az NPE elnökhelyettese is: Miért nem a szomorúság jellemzi az '56-ra való emlékezést? Mert ma is, mint akkor, jó magyarnak lenni. Pár perc múlva halljuk: mi voltunk a száj / Egy világ helyett. Ma a világtörténelem eddigi legintenzívebb népvándorlása és Európa szervezett megszállása zajlik. Ám hazánk mondta ki elsõként a határzár szükségességét, majd a bevándorlók kötelezõ befogadási kvótájának elutasítását. Az a tény pedig, hogy egyre többen követnek minket, azt a megalapozott reményünket erõsíti, hogy ennek a történetnek a vége más lesz, mint 1956-ban.
Az inkább regényíróként ismert Kenneth Klára verssorai - Bolsevista bitangok hada / Nemzetgyilkossá váltak! / Ezt a vért nem mossa le / Évezredek ítélõszéke - éppúgy a szívekbe találtak, mint Faludy György befejezõ kérdése: S van-e választás / a hét hájjal megkent / tömeggyilkos moszkvai banditák / s Washington gyáva, rothadástól gennyes hülyéi közt, / míg ilyen a világ?
A versünnep vendége, Nagy Ottó, a gépgyáriak tüntetésének szervezõje szólt arról a keserû tapasztalásukról, hogy a Nyugat akkor is elárulta Magyarországot. Amerika bíztatta, hitegette a forradalmárokat, de esze ágában sem volt felrúgni a jaltai világrendet. A nyugalmazott villamosmérnök ezután kézfogással adta át a fiatalok megérdemelt könyvutalványát. Az NPE következõ rendezvényére, a január 1-jei Petõfi ünnepre történõ invitálással fejezõdött be az este.
 

Kanizsa