A helyben maradás, az anyagi gyarapodás és a térség megtartó erejének talán legfontosabb záloga a Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által az 1920-as években indított oktatási, iskolafejlesztési program követése - fogalmazta meg a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerõpiacért és képzésért felelõs államtitkára csütörtökön Letenyén.

Cseresnyés Péter - aki egyben a térség fideszes országgyûlési képviselõje is - a Klebelsbergi I. Diáknapok megnyitásaként beszélt arról, hogy az egykori kultuszminiszter "87 évvel ezelõtti programja és elvei ma is megállják a helyüket". Ezek követése "európaiságunk és nemzeti érdekünk okán" is fontos számunkra - jelentette ki.
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) letenyei tankerülete által szervezett diáknapok indításaként az államtitkár a legsikeresebb oktatáspolitikusnak nevezte Klebelsberg Kunót, akinek sikerült elérnie, hogy 1927-tõl az állami költségvetésnek már több mint a tíz százaléka jutott a tárcájának. Az 1925 és 1930 közötti idõszakban szokatlanul gyors ütemben fejlõdõ Magyarország egyik húzóágazata lett és politikai szempontból is elsõbbséget élvezett a kultúra, azon belül is a kiadások legnagyobb hányadát az oktatásra, a népoktatás területére fordították.
Emlékeztetett arra, hogy akkoriban középiskolába, de még inkább egyetemre járni még csak nagyon kevesek kiváltsága volt, az általános képzést pedig a községek vagy egyházak kezelésében álló négy- vagy hatosztályos iskolák biztosították. Az 1920-as évek elején több mint 15 százalék volt az analfabéták aránya Magyarországon, s az intézményhálózat hiánya miatt az sem nagyon tudott iskolába járni, aki akart.
Klebelsberg felismerte, hogy a régi termelési szokások elavultak, "a motor és a traktor korában" nem lesz szükség olyan gazdákra, akik csak kicsit tudnak írni, olvasni, számolni. Az 1926-ban elfogadott, a népiskolákról szóló törvény kifejezetten az õ képzésüket szolgálta - idézte fel Cseresnyés Péter.
A nagyszabású program keretében 1930 októberében már az ötezredik, egy vagy két tanterembõl és egy tanítói lakásból álló népiskolai egységet adták át. Ezekbõl a legtöbb az ország keleti felén és a Duna-Tisza-közén épült, a Dunántúlon egyedül az aprófalvas Zala megye minõsült fejlesztendõnek.
Az államtitkár kiemelte: akkoriban Zalában volt a legalacsonyabb a népiskolát végzettek aránya, s az ország csaknem ötszáz, iskola nélküli településének egyötöde zalai falu volt. A fejlesztési programnak köszönhetõen 1931-re - a korábbi 674 osztályterem mellé - 162 új tanterem és 86 tanítói lakás épült a megyében, ahol a letenyei járás volt addig a legkedvezõtlenebb helyzetben az analfabetizmus és az iskolanélküliség szempontjából egyaránt.
"Az akkori fejlesztés tette lehetõvé, hogy ez a térség felzárkózzon az országhoz és megnyissa a lehetõségét a további fejlõdésnek" - jelentette ki Cseresnyés Péter.
Hanesz József, a Klik elnöke egyebek mellett azt említette, hogy a fejlesztési programnak köszönhetõen 900 iskola épülhetett meg az országban, ami a kulturális felemelkedés elindítását jelentette. Klebelsberg ugyanis úgy vélekedett, hogy csak akkor életképes egy nemzet, ha valamennyi tagja eléri az európai mûveltségi szintet, és ehhez olyan vezetõi elitet kell képezni, amelyik európai szinten is megállja a helyét.
Felidézte, hogy az 1920-as években, az elsõ iskolák megépítésekor volt, hogy egy tanteremben 65 diák tanult egyetlen tanítóval.
Ma az a nevelési rendszer lehet hatékony, amely olyan embereket képez, akik megállják a helyüket a munkaerõpiacon - mondta a Klik elnöke.

MTI - Kanizsa