A Zalaegerszegi Törvényszék 2015. november 18-án négy, csoportosan elkövetett közveszélyokozás bûntettének kísérletével és más bûncselekményekkel vádolt férfivel szemben hozott jogerõs ítéletet.

Az I. rendû vádlott társaival éveken keresztül járt egy nagykanizsai szórakozóhelyre, ahol rendbontó módon viselkedett, és többször is fizetés nélkül fogyasztott az üzlet vezetõje kárára. Mikor a sértett új vendéglátó egységet bérelt, korábbi viselkedésük miatt oda már nem akarta beengedni a vádlottakat. Az I. rendû vádlott felháborodva ezen, több alkalommal is hangoztatta: „ezt a szégyent õ a városban nem fogja hagyni”, s megfenyegette a sértettet, hogy felgyújtja a szórakozóhelyet. A vádlottak 2014. április 14-én éjjel 10 óra után meg is jelentek a Nagykanizsa, Eötvös téren lévõ szórakozóhely elõtt, ahol a II. és III. rendû vádlott elõször a bejárati ajtót próbálta meg berúgni tûzgyújtási céllal, de mivel ez nem sikerült a II. rendû vádlott szétlocsolta a magukkal vitt gyúlékony anyagot (benzint) a zárt bejárati ajtó elõtti szõnyegen, és megpróbálták azt meggyújtani. A bárban tartózkodó sértett megjelenése megzavarta õket, ezért a vádlottak elhagyták a helyszínt.
Hasonló okok miatt tiltották ki a vádlottakat egy másik kanizsai, Erzsébet téri étterembõl is. A vádlottak aznap éjszaka ezt a szórakozóhelyet is meglátogatták, s az I. rendû vádlott fenyegetõleg közölte az üzletvezetõvel: „nem érdekli, hogy börtönbe megy, vagy meghal, felgyújtja az éttermet és a sértett kocsiját is.” A fenyegetõ magatartásnak a rendõrök megérkezése vetett véget.
A Zalaegerszegi Járásbíróság tanácsa 2015. február 24-én hozott elsõ fokon ítéletet. Az I. rendû vádlottat 1-1 rendbeli kényszerítés bûntettének kísérletében (mint tettest és társtettest), 1 rendbeli kényszerítés bûntettének kísérletében, mint társtettest, 1 rendbeli közveszély okozása bûntettének kísérletében pedig mint felbujtót találta bûnösnek a bíróság, és ezért õt többszörös visszaesõként halmazati büntetésül 9 év 6 hónap fegyházban letöltendõ szabadságvesztésre ítélte, s 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
A II., III. és IV. rendû vádlottakat egyenként 6 év 4 hónap fegyházban letöltendõ szabadságvesztésre ítélte a tanács, s emellett 7-7 évre tiltotta el õket közügyek gyakorlásától. A II. rendû és III. rendû vádlottakat társtettesként 1 rendbeli közveszély okozása bûntettének kísérletében és 1 rendbeli kényszerítés bûntettének kísérletében mondta ki bûnösnek a bíróság. A IV. rendû társuk esetében az 1 rendbeli közveszély okozása bûntettének kísérletlében bûnsegédnek, az 1 rendbeli kényszerítés bûntettének kísérletében pedig társtettesnek minõsítette a bíróság a cselekményt.
A vádlottak és védõik felmentésért, enyhítését, illetve hatályon kívül helyezésért fellebbeztek, így került az ügy a Zalaegerszegi Törvényszék elé.
A Zalaegerszegi Törvényszék 2015. november 18-án hozott ítéletet az ügyben. A dr. Rupa Melinda vezette büntetõtanács részben megváltoztatta a Zalaegerszegi Járásbíróság 2015. október 9-én hozott ítéletét.
A törvényszék büntetõtanácsa megállapította, hogy az elsõfokú bíróság ítélete megalapozott volt. Az I. fokú bíróság részletes bizonyítást folytatott le, helyes következtetéseket vont le, így ezen körülmények nem támadhatóak másodfokon. A védelem rongálásra irányuló védekezése kapcsán elhangzott: nem kétséges, hogy a vádlottak szándéka a szórakozóhely felgyújtására irányult, s az is biztos, hogy ha sikerül tüzet gyújtani, akkor azt nem tudták volna kontrollálni, a lángok a szórakozóhelyen kívül a szomszéd épületet is veszélyeztették volna. Ez összességében egyértelmûen túlmutat a rongáláson. Nem vitatható az sem, hogy a vádlottak szavahihetõsége megdõlt az elsõfokú eljárás során, hiszen több esetben is megbeszélt részletekkel álltak elõ mind szóban, mint írásban, az eljárás során is változtatva néhány momentumon. Ugyanakkor egyes körülményekre figyelemmel, a törvényszék látott módot az enyhítésre.
A II. fokú bíróság az I. rendû vádlottra kiszabott szabadságvesztés tartamát 9 év 6 hónapról 8 évre csökkentette, tekintettel többek között arra, hogy a közveszélyokozás cselekménye kísérleti szakban maradt. A tanácselnök megjegyezte: a büntetési tétel 5-20 évig terjedõ szabadságvesztés ezen cselekmények tekintetében, figyelemmel a halmazatra és arra, hogy a vádlott többszörös visszaesõ.
A törvényszék úgy látta, hogy a II. rendû vádlott a kényszerítés bûntettének kísérletét folytatólagosan és részben társtettesként követte el. A rá kiszabott szabadságvesztés tartamát - az 5 éves minimumhoz közeli - 5 év 6 hónapra, a közügyektõl eltiltás tartamát 5 évre enyhítette, tekintettel a vádlott fiatal felnõtt korára, valamit arra, hogy az elkövetés kísérleti szakban maradt. A bíróság úgy vélte, a büntetési célok nála ezen büntetési tétel mellett is érvényesülnek.
A III. rendû és a IV. rendû vádlottak tekintetében a törvényszék úgy ítélte meg, hogy a vádlottak a kényszerítés bûntettének kísérletét bûnsegédként követték el. A III. rendû, büntetlen elõéletû vádlott így másodfokon a minimumként kiszabható 5 év fegyházbüntetést, IV. rendû társa pedig az enyhítõ szakasz alkalmazásával 3 évet kapott, amelyet enyhébb, börtön fokozatban köteles letölteni. Mindkettejüket 5 évre tiltották el a közügyek gyakorlásától. A IV. rendû vádlott esetében a nagymértékû mértékû enyhítésre azért látott módot a törvényszék, mert a IV. r. vádlott tevékenyen nem tudott részt venni a cselekményben, szerepe csak bûnsegédlet volt.

Egyebekben a a törvényszék helyben hagyta az elsõfokú bíróság ítéletét – közölte lapunkkal dr. Beznicza Árpád a Zalaegerszegi Törvényszék sajtószóvivõje,

Kanizsa