Korabeli fotók, szöveges dokumentumok s rengeteg, tárgyakba öntött emlék mesél a kanizsai piarista intézmény, oktatás 250 esztendejérõl: az alapítástól egészen napjainkig. A Kiskastélyban kedden nyílt idõszaki, iskolatörténeti kiállítás (is) tanúbizonyságot ad arról, hogy a piaristák – jelmondatukhoz híven – mindig a kegyességre és a tudományra nevelték a jövõ generációt.

- Igazi ünnep ez tárlat – köszöntötte a megnyitó ünnepség résztvevõit Száraz Csilla múzeumigazgató, akinek gondolataihoz csatlakozott Nyeste Pál. A Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Boldog Donáti Celesztina Óvoda igazgatója – miként hangsúlyozta is – a Piarista iskola és a Thúry múzeum közös kiállításának jóvoltából életre kelnek, élõvé lesznek apró történetek, a kanizsai piarista iskola 250 évébõl: hiszen az intézmény éppen idén ünnepli alapításának negyedévezredes jubileumát. Az iskola, amely mind a mai napig meghatározza a város erkölcsi életét és arculatát.
- Kiváló nevelõ munkájáról mindig messze földön híres volt a kanizsai piarista iskola – emelte ki Dénes Sándor polgármester köszöntõjében. Egyúttal azt is, hogy mind a hit, mind a tudományok oktatásának területén (is) kimagasló az intézményben folyó oktatás.
A városvezetõ elismerõen szólt arról is, az iskola „kinevelt”, a késõbbiekben messze földön híres, ismert, elismert embereket is – a haza bölcse, Deák Ferenc szintén e padokat koptatta, a „mûveltség büszke fellegvárában”.
Dénes Sándor, beszéde után az önkormányzat nevében emléklapot adott át Nyeste atyának a 250 éves évforduló alkalmából.
Érdekes történetekrõl szólott tárlat-nyitó beszédében dr. Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartományának központi levéltárosa. Sok más mellett 1765-bõl, amikor is létrejött a piarista rend Magyarországon. Ekkor még a fõ nyelv mindenütt a latin volt, mellyel a piaristákon túl a jezsuiták – mint oktató rendek – bántak legmívesebben.
Ezekben az idõkben, a piarista iskolában szerzetesek tanították a fiú növendékeket. Így volt ez 1945-ig, amikor is kitárultak az intézmény kapui, immár lányok is tanulhattak az intézményben, illetve világi tanárok is oktathattak.
- 40 évig szünetelt a tanítás az iskolában, 1948-ban államosították, 1950-ben pedig az ÁVO eltávolította a szerzeteseket az intézménybõl – sorolta a viszontagságos idõket, történéseket dr. Koltai András.
Ám – derûhozóként – arról is beszélt, amikor cserkészélet virágzott aktívan az iskolában, s arról is, amikor a szerzetesek együtt teniszeztek a diákokkal.

Sz.Zs.
 

Fotók: Hohl Zoltán