A nagykanizsai születésû Strém Kálmán zeneszociológus és hangversenyrendezõ halálának 10. évfordulóján emlékkoncertet szervezett a Haydn Társaság. A Medgyaszay Házban november 27-én tartott rendezvény bevezetõjeként Malina János a Haydn Társaság elnöke tartott emlékezõ beszédet a helyszínen található Strém Kálmán szobornál, majd Érdi Tamás zongoramûvész társaságában koszorút helyeztek el.

Ezt követõen Érdi Tamás Príma Primissima-díjas zongoramûvész, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (Polgári tagozat) díjazottja adott koncertet. „Örülök, hogy Strém Kálmán szülõvárosában léphetek fel”-mondattal vezette fel mûsorát a nemzetközi hírû mûvész. Városunk jeles alakja iránti tisztelete jeléül, Joseph Haydn: f-moll variációk darabjával indította az estet Érdi Tamás.

A zongoramûvészrõl tudjuk, hogy csecsemõ korában elveszítette a látását. Gyermekként a zongorával való megismerkedése után viszont egy csodálatos világ tárult fel elõtte, és egy speciális képzési technika segítségével már fiatal korában komoly sikereket ért el. Érdi Tamásra tehetségének és szorgalmának köszönhetõen sokan felfigyeltek és számos mentora akadt, akik további fejlõdését segítették. A bécsi és a torontói képzések után, párizsi kurzusokon tökéletesítette tudását. Szóló- és szimfonikus koncertjei reveláció számba mennek a világban.

Így kivételes alkalmat kínált a kanizsai fellépése, amit Haydn: e-moll szonátájával folytatott. Ezután Franz Schubert: Négy impromptu négy tételes mûvének elõadása, ráadásként Beethoven Holdfény szonátájának egy tétele következett. A zongoramûvész a viharos taps után Bartók Béla: Este a székelyeknél címû szerzeményének elõadásával búcsúzott a lelkes kanizsai közönségtõl. Nem voltunk sokan, és nem elegen, pedig Érdi Tamás koncertjét meghallgatni nem pénztárca, hanem értékválasztás kérdése.

H.Gy.