Karácsonyi díszben fogadta advent elsõ vasárnapján este a gyertyagyújtásra érkezõket az Erzsébet tér. A tér közepén álló hatalmas adventi koszorúhoz – melyen az elsõ gyertyát Tóth Nándor alpolgármester gyújtotta meg –, karácsonyi dallamok csalogatták már messzirõl a város apraját, nagyját.

A bensõséges eseményen az egyházi személyiségek mellett megjelent Cseresnyés Péter államtitkár, a térség országgyûlési képviselõje és Dénes Sándor polgármester is.

Köszöntõ beszédében, a városvezetés nevében Tóth Nándor alpolgármester emlékeztette legszentebb hagyományaink egyikére az egybegyûlteket: advent – a karácsony elõtti örömteli várakozás, a felkészülés ideje. A latin Adventus Domini kifejezésbõl ered, amely az Úr eljövetelét jelenti – hangsúlyozta elöljáróban, majd utalt az adventi koszorú állításának idejére, mely a XIX. század közepétõl létezõ keresztény hagyomány. A zöldellõ koszorú pedig egy darabnyi élet szimbóluma. Gyertyáink hétrõl-hétre növekvõ fénye megerõsít bennünket a reménységben és a várakozásban.
Advent négy vasárnapjának estélyén eloltjuk a külsõ fényeket, hogy minden alkalommal eggyel több gyertya fénye világítson, hiszen minél sötétebb van, annál inkább észreveszi az ember még a pislákoló mécsest is, nemhogy egy ekkora gyertya fényét, mint ami itt a város adventi koszorúján található. Valóban, minél nagyobb a sötétség, annál jobban látszik a fény, minél nagyobb a baj, annál jobban vesszük észre az öröm okait is. Ezért kívánom mindnyájunknak, hogy amikor ma este meggyújtjuk otthon az elsõ gyertyát a saját koszorúnkon – magunkban is gyújtsunk egy kis fényt –, õrizzük azt, és igyekezzünk mások számára is örömöt szerezni. Így készüljünk közösen az igazi, boldog karácsonyra – javasolta. A négy gyertya azt jelképezi, hogy ebben a szép városban, a kanizsaiak egyek lehetnek a szeretetben is. Az összefont koszorú azt is jelképezi, hogy valamennyien kanizsaiak vagyunk, ez a város az otthonunk, és képesek vagyunk tisztelni, megbecsülni és szeretni egymást.
Magyarok vagyunk – ez a közös, szeretett hazánk, és magyarságunkhoz ragaszkodunk, ami ezekben a napokban, ezekben az órákban nem egyszerû és könnyû feladat – utalt a körülöttünk lévõ világban zajló eseményekre. Ezért kívánta Tóth Nándor alpolgármester, hogy advent legyen számunkra a béke üzenete is, hiszen napjainkban ez igazán ránk fér, úgy hazánkban, mint az egész világban.
Advent, ahogy az elõbb is hallottuk, várakozás – folytatta az elõbb elhangzott gondolatokat Nyeste Pál, a Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Boldog Donáti Celesztina Óvoda intézményvezetõje. – Új kezdet, új lendület lehetõsége. És amíg karácsonyra várunk, Krisztus második eljövetelére is várakozunk. Krisztus arcát akarjuk szemlélni, felfedezni életünk kegyelmét, és meglátni másokban õt magát. Az evangélium szavait idézve azt kívánta, legyen ez az advent törekvés, hogy Jézus megnyilatkozhasson tetteinkben. Advent a virrasztás és az imádság ideje. Hogy szívem el ne veszítse érzékenységét e világ csapdái és gondjai közepette. Majd az ünnep jelentõségére hívta fel a figyelmet, mely szerint az ünnep nem létrehozható, nem megalkotható. Azt talán elérhetjük, hogy megtapsoljanak, hogy tartsanak tõlünk, hogy sikereink legyenek, de azt, hogy valóban szeressenek, hogy valóban boldogok legyünk, azt csak ajándékba kaphatjuk, ezt nem lehet izzadságosan létrehozni. Az ünnep nem megvásárolható – hangsúlyozta. Az igazi öröm nem pótolható csillogó karácsonyfákkal, a szeretet nem helyettesíthetõ szép ajándékokkal…
A beszédek elhangzása és a gyertyagyújtást követõen a Piarista Iskola kórusának mûsora marasztalta még az adventi koszorú közelében a karácsonyra várakozó városlakókat.

B.E.