Az Igricfesztivál második napján Sebõ Ferenc és együttese adott koncertet. A közel négy évtizede aktív muzsikus népzenei feldolgozásaival, megzenésített verseivel vált népszerûvé. Sebõ Ferenc a koncertje elõtt készséggel válaszolt kérdéseimre.

- Népzenei elemekre épülõ szerzeményei szoros összefüggésben vannak a költészettel. A népzene iránti vonzalma, vagy a költészet szeretete indította el pályáján?
- A költészet. Én kezdetben József Attila verseit zenésítettem meg. Aztán késõbb jöttem rá, hogy amit mi népdalnak hívunk nem más, mint maga az énekelt költészet. A népdalnak, vagyis az énekelt költészetnek hosszú évszázadokra visszamenõleg kapcsolatteremtõ feladata van.

- Egy több évszázaddal ezelõtt megírt vers közvetíthet üzenetet a ma emberének?
- Feltétlenül. Olyat, amelynek nincs üzenete elõ sem veszek. Nagyon sok jó költõ és sok jó vers van. Nálam a forma tartja õket egybe. Van egy Horatius vers, amit negyven éve énekelek, a mû pedig kétezer éves. Aktuálisabb, mint valaha.
- Nagy felelõsséggel járhat egy régi vershez, egy zenéhez hozzányúlni, feldolgozni annak, aki olyan aktívan ápolja hagyományainkat, mint Ön?
- Hagyományt õrizni nem lehet. Vagy használják, vagy megette a fene. Nem engedjük a szeméttel együtt kidobálni amiben még van tartalom és segít bennünket élni. Ha úgy tetszik, akkor én ma is kortárs mûveket adok elõ attól függetlenül, hogy régen írták õket. A népdalnak nincs életkora. Annak a dalnak, amelyet illendõségbõl megtanulnak, eljátszanak úgy, hogy senki nem rezonál rá, annak nincs értelme. Bizony nem lehetünk annyira mûveletlenek, hogy eldobálunk mindent, amirõl nem tudunk sokat. Kell róla tudnunk, mert sok minden felhalmozódott történelmünk során. Ezt nem szégyellni kell, hanem büszkének lenni rá.
- A hetvenes években sokak örömére egyre több táncház nyílt. Úgy tudom ezek szervezésében aktív szerepet játszott.
- A táncház nem újraindult, az mindig divatban volt. Igaz, hogy nem olyan intenzitással mûködött, mint napjainkban. Eleinte keveset beszéltek róla, de annál nagyobb energiával folytatták. Aztán már túlnõtt a határokon, sõt a kontinensen is. A táncházzal egy érdekes mozgalom indult el, amely találkozott boldogabb nemzetek hasonló kultúrájával. Mi itthon nagyon jól feltárt, Európában példátlanul gazdag anyagból dolgozhattunk. Bartók és Kodály után sokat merítettünk Lajta László és Vikár Béla gyûjtéseibõl.
- Írt egy Népzenei Olvasókönyvet. Várható folytatás?
- Annyi történt közben, hogy a Népzenei Olvasókönyvnek a napokban megjelent egy bõvített változata CD-n, ill. DVD-n. Hasonló megjelenési formában látnak napvilágot Vikár Béla teljes népzenei gyûjteményei. Érdekessége, egyben újdonsága ennek a mûnek, hogy kilencezer tételbõl áll. Végre rendelkezésünkre áll az a technika, amelyrõl Bartók Béla csak álmodozott.
- Milyen érdeklõdést tapasztal a fiatalok részérõl a népzene iránt?
- Ma este fellép velem Soós Réka, aki az én növendékem. Az Õ generációjából tömegesen jönnek és ezerszer jobban muzsikálnak, mint mi annak idején. Úgy tûnik szárba szökkent az elvetett mag. Lehet, hogy a szülõktõl indíttatást is kaptak. Más útja nincs is ennek. Ma nehéz szembemenetelni a sok ostoba játékkal, amit eladnak nekünk. Mégis vannak, akik szembemenetelnek. Mi velük foglalkozunk.
cz.cs.