Az Igricfesztivál péntek esti sztárvendége a Kormorán együttes volt. Az idén megalakulásának 33. évét ünneplõ zenekar minden kétséget kizáróan a nemzeti-rockzene megteremtõje. A zenekar munkásságáért magáénak vallhatja a Magyar Örökség díjat, azt a „Szellemi Lovagrendet”, amely értelmében dalaik a nemzeti kulturális örökség részét képezik. A koncert elõtt Koltay Gergellyel, a zenekar alapítójával beszélgettem.

- Az idén ünneplik együttesük megalakulásának 33. évfordulóját. Mondhatni Krisztusi korba léptek. Az Önök által megteremtett irányzattal, stílussal sikerült e megváltani, vagy legalább is változtatni az egyébként uniformizált hazai zenei életen?

- Nem szeretném magamat, magunkat a Megváltóhoz hasonlítani, de bizonyos áthallások mégis csak vannak. A Trianonnal megindult és a mai napig tartó ország fosztás ellenszelében vitorlázunk. Kicsiny, szélfútta országunkban nagy gyakorisággal fogalmazzuk meg sok ember közös gondolatát. Folyamatos pusztítás folyik. Fontos tudnia mindenkinek, hogy 2011-ben megszûnik a moratórium, el lehet adni a földeket. Ha addig nem lesz egy erõs vezetés, egy erõs akarat, akkor ez az ország elkelt. Úgy tûnik lelkileg, szellemileg már ez megtörtént. Mérhetetlen károkat okoztak eddig is az oktatásban, de a tervek minden eddigi pusztítást felülmúlnak. Nem lehet felnevelni úgy egy nemzedéket, hogy nem tud mit kezdeni a már nem létezõ jövõjével. Jelenleg a jövõkép a konzumidiotizmus felé mutat. Az agymosás a kereskedelmi televízióknál kezdõdik, a bulvársajtónál folytatódik, a nagypolitikánál végzõdik. Közös cél a fogyasztói rabszolgaság megteremtése. Mi a zenekarunkkal benne vagyunk egy nagy csatában. Felvállaltuk, hogy elmegyünk mindenhova, elmondjuk, elénekeljük azt, hogy miben élünk.

- Missziós feladat?
- Pályafutásunk alatt volt részünk pofonokban. Közben rájöttünk, hogy a zenénk többet jelent annál, mint azt gondoltuk. Zeneileg is az archaikus hangszerek megszólaltatásával többet nyújtottunk. Zenénknek köszönhetõen az átlagemberhez képest sokat jártunk nyugaton. Volt lehetõségünk a társadalmak összehasonlítására. Láttuk azt, hogy tõlünk nyugatra a társadalom, hogy nõtt fel a rázúduló reklámokkal együtt. Miképpen különböztette meg az álságost. Nálunk az un. rendszerváltással ránk szakadt globalizációs kultúra hatására mindenki mindent elhisz, közben meg semmi nem igaz. A ’80-as évek vége felé szövegeinkben nyíltan hangoztattuk véleményünket, ez elsõ rock-operánkban (A költõ visszatér) érezhetõ. Aztán bátyám felkért a Juliánusz barát, majd a Honfoglalás címû filmzenék megírására. Ezt követõen sorban jöttek a filmes felkérések.
- A zenekar harminchárom éve alatt más zenei irányzatokkal is sikerrel próbálkozott. Említhetném a blues-t, hiszen Deák Bill Gyulával néhány közös lemez is készült. Kihívás, vagy kíváncsiság motiválta önöket?
- Benne éltünk a nagy hazai zenei változásokban. Mindenki próbálkozott mindenféle zenével. Mi, ha nem is kezdettõl fogva, de hamar ráéreztünk erre a ma is játszott zenénkre. Népzenei ihletésû rockzenét, igazából senki sem játszott. Rájöttünk, pontosabban megtapasztaltuk, hogy külföldön is nagy az érdeklõdés iránta. Nyílván mindenki azt játszik, ami a legközelebb áll hozzá, és amit a legjobban tud. A mi nagy lehetõségünk a magyar népzene és a költészet.
- A több mint három évtizedet magába foglaló repertoárból, hogyan áll össze egy kétórás koncert anyaga?
- Nagyon nehezen. Több mint 900 dalt publikáltunk. Vannak olyan dalok, amelyeket nem lehet kihagyni ilyen a „Kell még egy szó”. Igyekszünk olyan teljes, átfogó programot adni, mely tükrözi három évtizedes mûködésünket.
- Beszéltünk a múltról, kicsit a jelenrõl. Néhány szót mondana terveikrõl?
- Rengeteg koncert meghívásunk van. Elkészítettünk egy új lemezt, amely Gergely Róbert és Farkasinszky Edit zenei albuma. Lesz új Kormorán album is. Deák Bill Gyulának a „60 csapás” címû lemeze után, készítjük a következõt. Egy rockoperám van elõkészületben, amely Szent Erzsébet legendáját kelti életre. Van munkánk, Hála Istennek.
Cz.Cs.