A BLG diákjai két tanár kíséretében egy hetet töltöttek a németországi Bad Marienbergben. Az útról Kovács András tanár beszámolóját olvashatják.

A piros kijelzõs órára pillantok. A busz padlóján fekszem. Hajnali fél kettõ. Már iszonyatosan fáj a derekam. Erre ébredek. Mikor állunk meg? Még legalább másfél óra. Jobbra nézek: egy gyönyörûen kivilágított kastély, fenn a dombtetõn. Jó lenne tudni, melyik. A buszban minden más, mint ahogy otthon fejben megterveztem. Az alvás nem megy, még az a pici sem, amit penzumként magamra oktrojáltam. Mellettem Dobó tanár úr. Nem tudom, alszik-e. Fülében mp3-hallgató. Mit hallgathat? Még mindig a Csárdáskirálynõt? Negyedszerre már az egész mûvet? Ez nem lehet; de hát csak ezt hozta az útra! Már csak azért is kellene bólintanom egy hangyányit, mert vizualizáltam hirtelen az e-mailben megkapott órarendet: sûrû, mint egy BKV menetrend!! Minden olyan passzentos, minden olyan németes. Merthogy Németországba megyünk. Bad Marienbergbe. Röpke 1100 kilométerre Nagykanizsától, Hessen tartományba. És pont itt van a lényeg. Ezt a néhány órát leszámítva, a németországi tartózkodás minden percét élveztem, élveztük. Mi együtt, így 21-en: a diákok, Dobó tanár úr és jómagam. Merthogy ilyen forgatókönyvvel a fejünkben készültünk a nagy útra. A megbeszélések, a próbák, a közös éneklés a nagy aulában, még ha olykor kicsit szégyenlõsen is. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy egy ismert magyar rock dal német nyelvû saját variánsát is magunkkal visszük. Aztán be is gyûjtöttük a dicséreteket: a Nagykanizsáról szóló prezentáció hatásos (csak úgy röpködtek a sportszeletek a jó válaszokért), és a nótán is túl voltunk….(még jó,hogy a német csapat kereskedelmi mennyiségû Haribóval és Lindl-s keksszel vendégelt meg minket utána…). És ez így ment egész héten. Minden perfekt. Az ellátás szállodai, a foglalkozásokat vezetõ trénerek felkészültek és ”németesen barátságosak”. A szervezés patent. Nincs más dolgunk, mint élvezni a helyzetet és a közeget, no meg beszélni, németül. A dilemma mindössze annyi, hogy reggel a Frühstückstischrõl a nagy lyukú, a kis lyukú vagy a közepes lyukú sajtot válasszam-e. Az órarend is szimmetrikus - mint az Audi gyárban: szerdán kirándulás Bonnba és Kölnbe, még a mackós buszsofõr is eredeti: „A busz eddig 41200 kilométert futott, kérem, mellõzzük a fedélzeten az evést és az ivást!” Felvillantok azért néhány anzikszot innen is: a Haus der Geschichte, a Gestapo múzeum, a kölni dóm, az utcazenészek a „Stand by me”-vel. Sokat tanultunk, sokat láttunk, még többet tapasztaltunk. Az Európai Unióból (ez volt a tematika fókuszában), Németországból, Bad Marienbergbõl, a bowlingból, egymásból (!), és - ami a legfontosabb - a német nyelvbõl. Mert higgyétek el, kedves nyelvtanulók: itt van a poén! A használható beszélt nyelv mindenhatósága, nem pedig a „zöld Kontakt” az iskolapadban. Az, hogy nyilvánulj meg idegen nyelven, hogy egyáltalában beszélj, hogy ismerkedj! Hogy egy hétig ne, vagy csak keveset szelfizzél! Hogy megtapasztald, milyen az, amikor a személyiséged derûsebbik térfelén tartózkodsz, ott fenn, 1100 kilométerre innen, valahol Frankfurt és Bonn között. És ami engem illett: eddig azért voltam hálás, mert láthattam Richard Claydermant élõben zongorázni, most már azért, mert elmehettem ezzel a remek csapattal Németországba. Szóval gyerekek, jövõre is: irány Bad Marienberg!"

Kanizsa