Húsz évvel ezelõtt jelent meg a Pannon Tükör Kulturális Folyóirat elsõ száma. A Halis István Városi Könyvtárban tartott „kanizsai születésnapon” a helyi szerzõk és irodalomkedvelõ közönség mellett részt vett Péntek Imre fõszerkesztõ, egyben alapító és Szemes Péter fõszerkesztõ-helyettes Zalaegerszegrõl, Cséby Géza költõ, mûfordító Keszthelyrõl, Tar Ferenc Hévízrõl. A Batthyány Gimnázium két „örökdiákja”, dr. Geresits Gizella irodalomtörténész és Soós József költõ Lentit, Rédicset és a környékét képviselte. Jelen voltak a mindenkori szerkesztõbizottság tagjai, Papp Ferenc és Balogh László. Továbbá Czupi Gyula könyvtárigazgató, aki nemcsak szerzõje, hanem szerkesztõje is volt a folyóiratnak, valamint Kardos Ferenc költõ, a könyvtár igazgató-helyettese.

A megjelenteket Dénes Sándor polgármester azokkal a gondolatokkal köszöntötte, amelyeket 20 esztendõvel ezelõtt, az 1995-ben induló Pannon Tükör folyóirat szerkesztõsége intézett a leendõ olvasóihoz: „Jól tudjuk merész vállalkozás és nagy feladat megmutatni értékeinket önmagunknak, a régiónak, az országnak… Legyen a Pannon tükör tükre szellemi életünknek, vívódásainknak, örömeinknek és tévedéseinknek.”
– Csupa olyan nagyszerû és nagy szellemû ember, akik hitték, hogy e megyében és azután e régióban, a Pannon világban nemcsak múltja és hagyománya van a kultúrának, hanem jelene és jövõje is. Hitték, hogy itt is megterem a tehetség, hogy az õ szellemiségük követõkre találva szintén mernek nagyot álmodni, és felhelyezték az ország kulturális térképére a nyugati Magyarországot, sõt, Lendva városával a szlovéniai magyarság szellemi holdudvarát is. Szinte Széchenyi gondolata vált valósággá 20 évvel ezelõtt azzal, hogy bátran vallották, Magyarország nem volt, hanem lesz. Az volt a céljuk, hogy ezt a lesz-et, vagyis a jövõt alakítsák ki és formálják meg olyanná, amilyenné tradíciója és a benne rejlõ képességei megkövetelik. Mindez természetesen merész vállalkozás volt és nagy feladat, mert a világon kívül önmagunknak is meg kellett mutatni saját egyéni értékeinket, a mûvészet és a kultúra széles spektrumán.
A polgármester kiemelte: ez az álom, ez a merész, nagy feladat 20 év elmúltával, három kiváló fõszerkesztõ – a nagy álmodó Pék Pál, Czupi Gyula és Péntek Imre – vezetésével, a szerkesztõbizottságok odaadó munkájával, tanácsaival és városaink támogatásával megvalósult. Mert a kezdetek célja, az, hogy a helyi értékeket szem elõtt tartva országos szinten is ismertté váljon a Pannon Tükör tükrében megmutatkozó kulturális élet, teljesült. Olyannyira, hogy e folyóirat az irodalom, a képzõmûvészet és a színházi élet keresztmetszetét egyaránt bemutatta, olyan harmonikus és formájában is tetszetõs kivitelben, amit országosan is elismernek. Így egyetérthetünk abban – jegyezte meg, hogy a folyóirat mára már túllépett a megyehatáron, és igazi, dunántúli, igazi Pannon lappá vált. És ezáltal, egy olyan lépcsõfokot is jelent az itt élõ alkotóknak, mûvészeknek és esszéistáknak, hogy részesei legyenek e tükörnek, amely kihívás számukra, tehetségük kibontásának ösztönzõje.
Végezetül megköszönte ezt a 20 évet, a kitartást és a lehetõségek ablakának vagy tükrének kitárását mindazoknak, akik munkát, fáradtságot és merészséget nem kímélve azon dolgoztak, hogy a Pannon Tükörbe nézve olyan arcot láthassunk, amire mindannyian büszkék lehetünk.
Ezt követõen a város önkormányzata nevében emléklapot adott át Péntek Imre fõszerkesztõnek, melyen olvasható, hogy tisztelettel köszönti a fennállásának 20 évfordulója alkalmából a Pannon Tükör szerkesztõit és munkatársi közösségét.
Dénes Sándor polgármester szavait követõen Balogh László, a társadalmi szerkesztõbizottság elnöke az emlékek egyenlegét megvonva mondott köszöntõt: örülök annak, hogy szép, harmonikus, arányos irodalmi-kulturális folyóiratunk van továbbra is mikro- és makrokozmoszunkban egyaránt. Zalainak lenni jó, a Pannon Tükör által is…! S nem csak azért, mert Pék Pál által Nagykanizsán alapították, s Czupi Gyula által Kanizsán vitték tovább, de azért is, mert igazi „zalaikum” úgy, hogy nem csak a helyi értéktárunk része, de univerzálisan továbbadható szellemi érték és kulturális örökség. A „pannon tükörbe” nézve ezért ragadhat el itt és most is a szerelmes földrajz: a pannon géniusz itt lehet/van köztünk Kanizsától Egerszegig, Lendvától Keszthelyig, és tovább… S ebben nem a rivalizálás, hanem a közös erõfeszítés a lényeg – hangsúlyozta. Közös szenvedélyünk az, hogy Zalából kiindulva, Kanizsa és Egerszeg vonzásában és tágabb horizontok mentén a magasabb életminõség által, értelmiségiként, azaz értéket - kultúrát keresõ emberként ne hallgassunk, ne tûrjünk, ne féljünk (bár van miért…), ne várjunk, ne tartsuk a markunkat…, de álljunk ki a világítótornyokba, s pannon tükrünk által még további hajókat is megvilágíthatunk, sõt „gyújthatunk fel”: azaz indíthatunk el az alkotó értelmiségivé válás mezsgyéjérõl…
Így lehet lokálpatriótából a „mindenséggel mérõk” követõivé lennünk, válnunk. Szükségünk van a „költõkre”, azaz alkotó emberekre, hogy szeressenek, gyûlöljenek, aggódjanak értünk, hogy utat mutassanak (ha ez néha az út kritikája is…). Ha a Pannon Tükörbe nézek, elhiszem, hogy a vidéki élet lehetõségei nem jelentenek hátrányt, sõt… Mert lehet a mûvészet a lélek megtartója – fejezte be gondolatait a szerkesztõbizottság elnöke.
A hozzászólók sorában Kardos Ferenc, Pék Pál alapító fõszerkesztõre (1995-2000) emlékezett. Czupi Gyula, a könyvtár igazgatója, a periodika korábbi fõszerkesztõje a 2000-2002 között megjelent lapszámokat mutatta be. Örömmel végezte a feladatát – mondta, és Pék Pál alapító fõszerkesztõ után sikerült egy másik révbe átvezetnie a lapot, mely rév ma is tart.
Péntek Imre fõszerkesztõ (2003-tól) beszédében utalt a lapalapítás kezdeteire, majd felvázolta az elmúlt 12 év történéseit, amikor új stábbal vágtak neki a további lapszerkesztésnek a folytonosság és a megújulás jegyében. Itt, a Halis könyvtárban volt az a bizonyos egyesületi ülés, ahol õt választották meg fõszerkesztõnek. Egy új korszak kezdõdött el, melynek része volt az is, hogy Zalaegerszegre került a lap szerkesztõbázisa. Fõszerkesztõi beköszöntõjében annak idején hangot adott annak is, hogy az átalakulás minden addigi elért értéket megtart. Az elhangzott ígéreteket nagymértékben valóra váltották. Stabilizálták a lap anyagi helyzetét, visszatértek az évi hatszoros megjelenésre, és némi bizonytalanság után a szerkesztõgárda is kialakult. Az sem volt közömbös számára, hogy Pék Pál elfogadta az új szerepet, és lelkesen gyûjtött anyagokat a szerkesztõség keretein belül, mint a versrovat vezetõje. Eddigi eredményeik alapján megcélozzák az újabb tíz-húsz évet – hangsúlyozta. – Az alapvetõ cél nem változik, a folyóirat azért van, hogy a kortárs mûvészeti életnek, teljesítményeknek, a mindig új mûveknek, alkotóknak fórumot teremtsen.

B.E.