Kigyúlt a második gyertya fénye a város adventi koszorúján. A gyertyát Karádi Ferenc alpolgármester gyújtotta meg. Az Erzsébet téri ünnepségre ezúttal a Nagykanizsai Evangélikus Közösség Kórusának tagjai hívogatták énekükkel a városlakókat.

Az egyházi méltóságokat, Cseresnyés Péter államtitkárt, Dénes Sándor polgármestert, Tóth Nándor alpolgármestert, és a megjelenteket Karádi Ferenc üdvözölte, majd ünnepi beszédében a gyertya fényének jelentõségét emelte ki, mely még nem a tûz a lelkekben, de melegséget sugározhat.

Két gyertya fénye még nem a világosság, de jelentheti a fény legyõzhetetlenségét. Ugyanígy a harmadik és negyedik gyertyának is meg lehet az a fantasztikus ereje hitünk szerint, amely a várakozás ideje alatt felkészít bennünket a keresztény családok, évente megismétlõdõ legnagyobb ünnepére, a karácsonyra. Köszöntõjét saját történetével folytatta az alpolgármester: az elmúlt vasárnapon egy vidéki nagyvárosban jártam és az ott megélt parányi epizód sokszor jut eszembe, azóta is. Történt ugyanis, hogy az autómból kiszállva, induló félben voltam, amikor hozzám lépett két fiatal hölgy és az egyik minden elõzmény nélkül azt kérdezte tõlem, hogy válaszolnék-e arra a kérdésre, hogy mi jut azonnal, elsõként a karácsony szó hallatán az eszembe. Csak annyit volt idõm mondani, hogy a szeretet. Beírtak valamit a náluk lévõ mappába és szép napot kívánva mentek tovább. Az, hogy nekem elsõ gondolatként a szeretet jutott akkor eszembe, az egyáltalán nem véletlen és valószínûleg az itt lévõk közül is többen vélekedtek hasonlóan. A magyarázat nagyon egyszerû is lehet. A karácsonyvárás, a szüleinktõl hallottak, a családi körben megélt esték és az a számtalan emlék, amely mind-mind a szeretet fényén keresztül láttatja velünk a világot, advent idején minden gondolatunkat és tettünket meghatározhatja. Így, a várakozás idejében, azt kívánta a jelenlévõknek, hogy a második gyertya meggyújtása jelentse azt, hogy békében és biztonságban várhatjuk Kisjézus születésének ünnepét. Az alpolgármester köszöntõjét követõen Deme Dávid evangélikus lelkész osztotta meg adventi gondolatait a hallgatósággal: valakinek az érkezését várjuk. Azt kérdezzük miért, talán nem érkezett meg? Hiszen Betlehemben kicsi gyermekként emberré lett értünk. Valóban, Isten fiaként eljött ebbe a világba, királyként, alázatos királyként, úgy, hogy az õ királyságát és uralmát akkor csak kivételesek vehették észre. A legszegényebbeknek, a legszámkivetettebbnek tárta fel az Úr Isten a titkot, hogy abban a betlehemi jászolbölcsõben valóban király érkezett abban a kicsi gyermekben. – Jézusnak valóban a drága szeretete árad minden ember felé, személyválogatás nélkül. Ezen az adventen is testvérem, a te királyod hozzád szeretne személyesen megérkezni. Jézus azt mondja, ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, én ott vagyok, tehát ma is itt van. Még ezen a gyönyörû hangulatos téren is velünk van, és a szívünk ajtaján kopogtat. Azt akarja elvégezni a szent lelkével, hogy ebben a szent várakozásban teljen el az idõnk, nyitottak legyünk szavára, várjuk jelenlétét és imádságos szívvel csendesedjünk el advent idején. Az a világosság, amely az adventi koszorún gyúl, kívülrõl ragyog be bennünket, és elgyönyörködtet. A szeretet drága hordozóerejével, a hit és a reménység erejével szolgáljunk és munkálkodjunk ebben a világban – fejezte be áldott adventi idõt kívánva gondolatait az evangélikus lelkész. Az ünnepség a Hevesi Sándor Általános Iskola kórusának mûsorával zárult.

B.E.

További képek a galériában.