2009-ben írta valaki: „Fideszesnek lenni jó – szûrõdik le az aktivistában, miközben kopogtató cédulákat vagy aláírásokat gyûjt. Mennyi bizalommal és szeretettel, mennyi rokonszenves és tiszteletre méltó emberrel találkozik ilyenkor! Megerõsödik azáltal, hogy mindez igazából a Kárpát-medence legnagyobb politikai közösségének szól.”

Nincs másképp ma sem: megköszönik, hogy aláírhatták, hálásak annak, aki megszervezte. De a lényeg, megtapasztalja az aláírásgyûjtõ azt is, mennyire szükség van erre a petícióra. És mennyit épül közben! - írja a bakkker.hu.
 

Bajban fog össze a magyar. Baloldali szavazók saját pártpolitikusaik ellenében mondják: ezt jól csinálja az Orbán. Londonból hazatelepülõ meséli: Jó volt mostanában magyarnak lenni. Mindenki azt kérdezte: onnan jött, ahol az a remek miniszterelnök van? – Kitárgyaltam a fiammal – meséli egy asszony – ha az MSZP regnálna, már elöntött volna minket ez az áradat.
Áradat? Zákányiak beszélik, milyen volt az az elsõ nap. Amikor a horvát hatóságok ránk eresztették õket. Minden utcából bújtak elõ és ellenõrizetlenül özönlötték el a közterületeket – mire hozzánk értek – emlékezik egy surdi asszony – már a rendõrök kísérték õket.
A fiam határõr, vagyis most rendõr. Éppen Egerszegen voltunk akkor, vásároltam. Kapta a hívást. Végeztél, indulhatunk? Száguldtunk hazafelé. Betértünk a Magneticba élelemért. Mi történt? Mondta. Otthon hallgattam a szirénázást. Ez a Csengery utca. Ez a Kaposvári út. Féltem és féltettem. De nem mutathattam az unokám elõtt. És akkor van, akinek nincs nagyobb problémája, mint a vasárnapi nyitva tartás? Nem ébred fel benne az egészséges veszélyérzet? És abból a természetes önvédelmi ösztön?
Nincs bennem elkeseredés. De harag annál inkább. – fejezi ki magát egy sokadik aláíró. Különös-e, ha mindezeket hallva büszke az ember a saját népére?
 

A teljes írás itt érhetõ el.
 

bakkker.hu - Kanizsa