Országszerte szinte naponta hallhatunk olyan esetekrõl, amikor szénmonoxid okoz életveszélyt, s nemegyszer tragédiát. A veszély a melegvíztermelés miatt ugyan egész évben fennáll, de a fûtõberendezések beüzemelésével a mérgezések gyakorisága jellemzõen jelentõsen megugrik. A veszélyt fokozza, hogy már csak akkor érzékelhetjük a bajt, amikor a rosszullét miatt már szinte képtelenség cselekedni. A tragédiák azonban megelõzhetõek, így fokozottan kérjük a lakosságot, hogy tegyenek meg mindent biztonságuk érdekében.

A szénmonoxid (CO) a tökéletlen égés mellékterméke. S már nagyon kis mennyiségben is mérgezõ. veszélyét fokozza, hogy teljesen színtelen és szagtalan, így érzékszerveinkkel képtelenség észlelni. A szénmonoxid-mérgezés kezdeti tünetei a hányinger és a fejfájás, azonban szervezetünk nem minden esetben képes a megfelelõ reakcióra, márpedig a szénmonoxid jelenlétének késõi felismerése tragédiához vezethet. A szénmonoxid a lakás légterébe a kéményen keresztül, vagy a tüzelõberendezésen keresztül kerülhet. A nem megfelelõen mûködõ kéménybõl az égéstermék visszaáramlik a lakásba, míg a nem kellõen tömör kályhákból, kandallókból, füstcsövekbõl, az elszennyezõdött fürdõszobai átfolyós vízmelegítõkbõl akár közvetlenül is juthat szénmonoxid a lakótérbe.

A nyílt égésterû és kéménybe nem kötött, valamint a nyílt égésterû és kéménybe kötött gázkészülékek mûködésük során a helyiség levegõjét használják. Ezért alapvetõen befolyásolja megbízható mûködésüket a helyiségek építészeti kialakítása és használata. E készülékek számára mûködésük idõtartama alatt folyamatosan biztosítani kell az égéshez szükséges levegõ utánpótlását, ami a modern, fokozott légzárású nyílászárók esetén csak megfelelõen kiszámított méretû le nem zárt szellõztetõfelülettel oldható meg. A légutánpótlás hiánya egyrészt a lakótér levegõjének drasztikus oxigénkoncentráció-eséséhez is vezet, másrészt jelentõsen lelassul vagy akár meg is szûnhet az égéstermék távozását elõsegítõ kéményhuzat. Mindezek következtében az így kialakuló tökéletlen égés mellékterméke eltávozni sem tud, s visszaáramlik a lakótérbe.

De mit tehetünk ennek elkerülése érdekében?

A legnagyobb biztonságot természetesen a zárt égésterû gázkészülékek – amelyek az égéshez szükséges levegõt is közvetlenül a szabadból veszik - alkalmazása jelenthetné, de a meglévõ rendszerek cseréje általában anyagi vagy építészeti okokból sem oldható meg. A nyílt égésterû berendezések használata mellett a megelõzésre kell a hangsúlyt fektetni.

Egyrészt biztosítani szükséges az égéshez szükséges levegõ folyamatos utánpótlását az üzemelés idõtartama alatt, ami megfelelõen mértezett és le nem zárt szellõztetõ felületet jelent. Itt kiemelten felhívjuk a figyelmet, hogy a beltéri levegõt eltávolító ventillátoros szellõzõk (pl. páraelszívók) alkalmazása légutánpótlási többletigénnyel bír, s ha ez nem biztosított akár meg is fordíthatják a füstgáz áramlás irányát.

Másrészt idõszakosan és rendszeresen felül kell vizsgáltatni szakemberrel a gázkészülékeket és kéményeket.

Harmadrészt megfelelõ szénmonoxid-érzékelõk használatával már korán tudomást szerezhetünk a mérgezõ gáz jelenlétérõl.

Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság