2015. december 10-én hozott I. fokon ítéletet a Zalaegerszegi Járásbíróság G. község egykori polgármestere és az önkormányzat egyik volt dolgozója büntetõügyében.

Az I. rendû vádlottat, aki 20 éven át irányította polgármesterként a zalai települést azzal vádolta az ügyészség, hogy az önkormányzat által közmunkákra foglalkoztatott részére a munkabért, illetve a túlóra után járó juttatást átmeneti segély címen fizette ki. A segélyek kifizetésére a vád szerint a polgármester adott utasítást, a dokumentálást - az átmeneti segély kifizetésérõl szóló határozatok elkészítését - azonban a helyi önkormányzatnál a szociális igazgatás területén dolgozó II. rendû vádlott végezte. Az utóbbi feladatai közé tartozott a döntés-elõkészítés, a nyilvántartások vezetése, jelentések készítése, a támogatások feltételeinek felülvizsgálata, de nem rendelkezett kiadmányozási joggal az átmeneti segélyek tekintetében, így nem volt jogosult e tárgykörben határozatot hozni. Ennek ellenére a II. rendû vádlott az I. rendû vádlott utasítása alapján összesen 239 esetben készített határozatokat átmeneti segély kifizetésérõl. Több határozaton a polgármester neve és az sk. jelzés került feltüntetésre, anélkül, hogy erre lett volna szabályzat, amely ennek alkalmazását lehetõvé tette volna.

Mindemellett az ügyészség azzal is megvádolta a korábbi településvezetõt, hogy nem megfelelõ módon használta fel a település termálfürdõjének fejlesztésére nyert EU-s pályázati pénzt. A vád szerint a 2010 szeptemberében megkapott 45,6 milliós pályázati elõlegbõl mintegy 4,3 milliót fizettek ki a pályázati célra, 41,3 milliót pedig jogtalanul használtak fel pl.: a település mûködési költségekeinek fedezésére fordították. Az I. rendû vádlott e tekintetében azt hozza fel védekezésképp, hogy a település pénzzavarban volt, számláján folyamatos inkasszó volt, ám a mûködési költségeket fedezni kellett: ezért használták fel a EU-s forrást.

„Mindent megtettem annak érdekében, hogy a nyomozó hatóság és a bíróság teljes képet kapjon azon tevékenységekrõl, amelyekkel megvádoltak” - mondta az I. rendû vádlott az utolsó szó jogán, s hangsúlyozta: a települést, annak mûködést, az ott élõket tartotta szem elõtt, mikor meghozta akkori döntéseit, s nem követett el bûncselekményt.

„Az ellenem felhozott vádakban nem vagyok bûnös, nem követtem el közokirat-hamisítást, így adócsalást sem” - mondta az utolsó szó jogán a II. rendû vádlott. Kiemelte: ismerete a lakosságot, tudta, tudta, ki milyen háttérrel rendelkezik, s mindezek ismeretében nem kérdõjelezte meg soha a segély jogosságát. „Aki segélyt kapott, tényleg rászorult a segélyre” - mondta.

A bíróság 2015. december 10-én hozott ítéletet az ügyben. Az I. rendû vádlottat az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bûntettében és - felbujtóként - 105 rendbeli közokirat-hamisítás bûntettében mondta ki bûnösnek, s ezért õt halmazati büntetésként 300 (háromszáz) napi tétel pénzbüntetésre ítélte. (Az így kiszabott 3.000.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni.)
A bíróság az I. rendû vádlott részére 20 havi részletfizetést engedélyezett, egy havi részlet összegét 150.000 forintban állapítva meg.
Az I. rendû vádlottat a 4 rendbeli adócsalás bûntettének és a folytatólagosan elkövetett hûtlen kezelés bûntettének vádja alól felmentette a bíróság, a további adócsalás bûntette miatt indult eljárást pedig megszüntette.

A II. rendû vádoltat 105 rendbeli közokirat-hamisítás bûntettében mondták ki bûnösnek, s halmazati büntetésül 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte az I. fokú bíróság. Az így kiszabott 375.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A bíróság a II. rendû vádlott részére is részletfizetést engedélyezett.
A II. rendû vádlottat 4 rendbeli bûnsegédként elkövetett adócsalás bûntettének vádja alól felmentette, az ellene bûnsegédként elkövetett adócsalás bûntette miatt indult további eljárást pedig megszüntette a bíróság.

Az ítélet indokolásában elhangzott: a segélyezettek munkaviszonyban történõ foglalkoztatását , s így az adócsalás bûntettét a bíróság nem látta bizonyítottnak. Azt viszont igen, hogy némely esetben az átmeneti segély fejében munkát kért, illetve ajánlott a település vezetõje, de ez a bíróság megítélése szerint nem munkaviszony jellegû munka volt, inkább a falu javára, a falu érdekében folyó tevékenység. Ezt a jegyzõk, a tanúként idézett érintettek, illetve a falu lakosai közül többen is megerõsítették, mondván elvárás volt: aki munkaképes, s átmeneti segély révén az életszínvonala javítható, az munkálkodjon a faluért. Bevett gyakorlatként jellemezték ezt, de elhangzott: a munka nem volt kötelezõ, segélyben anélkül is részesülhettek a rászorulók.
Ezzel kapcsolatban a bíróság 168 határozat vonatkozásában nem látta bizonyítottnak, hogy valótlan tartalmú iratok születtek, pusztán 105 db iratról állapította meg, hogy nem valós adatokat tartalmazott. Ezek kérelem hiányában készültek, illetve a címzettek nem vették át a nevükre szóló összegeket.
Az, hogy a segély címén fizetett „bérrel” az adó és járulékfizetési kötelezettséget akarta volna elkerülni a település, a bíróság szerint nem állapítható meg, hiszen ahhoz, hogy járulékfizetési kötelezettség keletkezzen, munkaviszony megléte szükséges. Ehhez alapvetõ, jogszabály szerinti feltételeknek kell teljesülni, mint pl.: munkaszerzõdés, munkakör megjelölés, alá-, fölérendeltségi viszony, illetve a munkavállaló rendelkezésre állása lett volna szükséges. E feltételek nem valósultak meg, ezért munkaviszonyról, túlóráról nem beszélhetünk.
A segélyt megállapító határozatok - azok is, amelyeken neve, illetve az sk. megjelölés volt - a polgármester utasításra készültek el, s õ volt jogosult dönteni arról, hogy ki kap segélyt. Ezen jogot nem ruházta át senkire.

Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bûntett elkövetésekor az I. rendû vádlott kényszerpályán mozgott, úgy vélve, hogy több rossz közül a legkisebb rosszat választja - hangzott el az indokolásban. A vádlott a település mûködését tartotta szem elõtt. A számlákon lévõ inkasszó miatt mûködési zavar keletkezett a település életben, s voltaképpen ennek az inkasszónak a megléte indította el azt a cselekménysort, amelynek során a vádlott úgy döntött, ”átcsoportosítja” a két ütemben zajló pályázat II. ütemében lehívható elõleget a település mûködésre. A pályázati összeg lehívása szükséges volt, mivel a II. ütem miatt a már korábbi beruházások sem mûködtek volna. A II. rendû vádlott magatartása, cselekménye jogszerûtlen volt, s a célt sem érte el, hiszen a pályázat jogtalanul felhasznált összegét vissza kellett fizetni késõbb.

Az ítélet nem jogerõs, az ügyész, valamint a II. rendû vádlott és védõje 3 nap gondolkodási idõt tartott fenn, az I. rendû vádlott és védõje pedig felmentésért fellebbezett – közölte lapunkkal dr. Beznicza Árpád a Zalaegerszegi Törvényszék sajtószóvivõje.

Kanizsa