Már a gyertyagyújtás elõtt fél órával benépesült az Erzsébet tér. A fiatal párok egymás kezét fogva, a kisgyermekek szüleikkel, nagyszüleikkel sietõs léptekkel igyekeztek az adventi koszorúhoz, a betlehemi jászolhoz, a mézeskalácsos sátrához, a korcsolyapályához. Hogy a gyertyagyújtás után a gyertyák fényével hazavigyék otthonukba advent átszellemült hangulatát. Ezúttal Dénes Sándor polgármester állt a mikrofon mögé, majd köszöntõ szavaikat követõen Hella Ferenc református lelkésszel meggyújtották a város adventi koszorúján a harmadik gyertyát.

Advent – a karácsony elõtti örömteli várakozás, a felkészülés ideje, amely az Úr eljövetelét jelenti. A keresztény hit- és kultúrkörben a Karácsony, Jézus Krisztus születésének az ünnepe, Isten egyszülött fiáé, a Megváltóé – emlékeztetett a városvezetõ, majd szólt a gyermekszületésrõl, melyet minden családban a legnagyobb várakozás, a legnagyobb izgalom elõz meg. – Kifestjük és feldíszítjük elõre a várva várt gyermek szobáját, elõkészítjük bölcsõjét és ruháit, kialakítjuk azt a meleg otthoni fészket, amelybe szeretnénk, ha megérkezne. Mindez az elõkészület, amely otthonunk átformálásával is jár, feszült várakozást, vagy inkább aktív várakozást teremt bennünk. Izgatottan tevékenykedünk, fokozottan figyelünk egymásra, mert egy olyan gyermek világát alakítjuk ki, aki még várat magára. Még meg sem született, de már mi is megváltoztunk. Ez a változás, ez a bennünk lezajló, másokért és önmagunkért önzetlenül tenni akaró változás az adventi várakozás legnagyobb csodája. Amely a születéshez, a szeretet fényének mindent megváltoztató erejéhez köthetõ. Ma ünnepeljük advent harmadik vasárnapját, az úgynevezett örömvasárnapot. E nap liturgikus színe a rózsaszín, így hagyományosan ezt a gyertyát gyújtjuk meg ilyenkor a koszorún. A zöldellõ adventi koszorú pedig egy darabnyi élet szimbóluma. Gyertyáinak hétrõl-hétre növekedõ fénye megerõsít minket a reménységünkben és a várakozásunkban. Ez a szép adventi koszorú itt az Erzsébet téren összeköt bennünket – utalt a helyszínre a városvezetõ. – A négy gyertya pedig jelképezi, hogy ebben a városban egyek lehetünk, mert összeköt minket a közös múlt, a hagyomány és annak reménye, hogy a holnap szebb és fényesebb lesz. A koszorú azt jelképezi, hogy valamennyien kanizsaiak vagyunk, ez a város az otthonunk, és képesek vagyunk tisztelni és megbecsülni egymást. Ezért kívánom, hogy advent legyen számunkra a béke üzenete is. Ahol béke és szeretet van, ott meghitt, bensõséges kapcsolatokra épülõ családot, közösséget lehet teremteni. Figyeljünk arra, hogy a szeretet lángja ne csak néhány napig, az ünnep idején éljen a szívünkben, hanem a hétköznapokban is megmaradjon az izzása. Éljünk úgy, hogy szeretettel viseltessünk embertársaink iránt, hogy életünkben ne legyen helye a haragnak és a gyûlölködésnek. Ne feledjék, advent a karácsonyhoz vezeti el az embert, a karácsony pedig a szeretet által egymáshoz vezet bennünket – mondta zárógondolataként Dénes Sándor, s szeretetteljes, áldott karácsonyt és valamennyi álmunkat beteljesítõ, egészséget hozó, békés, boldog újesztendõt kívánt mindenkinek.

Ezt követõen Hella Ferenc református lelkész mondta el ünnepi gondolatait. Karácsony szent ünnepére olyan bibliai gondolatokat hozott, amelyek mindannyiunk számára számos üzenetet hordoznak. Az egyik az, hogy örüljetek mindenkor. Megkérdezte a jelenlévõktõl, tudunk-e még örülni, tudunk-e még örvendezni. A gyerekeket pedig arra kérte, nyújtsa fel a kezét az, aki Mikuláskor örült annak, hogy a csizmájában, cipõjében volt valami ajándék. A kérdésre egyöntetû igen volt a válasz. – Ez az az öröm, amit mi felnõttek, tõletek, a gyerekektõl kell, hogy megtanuljunk – folytatta gondolatmenetét a lelkész. – Ez az az öröm, ami nem szabad, hogy elmúljon az ember életébõl, mert öröm nélkül szomorúak vagyunk. Örülhetünk gyermekeinknek és egymásnak. És milyen nagy dolog, hogy itt tudunk ünnepelni az Erzsébet téren. Tudunk-e örülni ennek a térnek? – kérdezte. – Ma az öröm vasárnapja van – hangsúlyozta. Törekedjünk arra, hogy a szívünkben, a lelkünkben ez az öröm újra feljöjjön. Ha elfelejtettük, gondoljunk vissza a gyermekkorunkra, amikor örültünk annak is, ha egy zacskó cukrot találtunk a csizmánkban, mert másra nem tellett. Soha ne legyünk szomorú emberek, mert a szomorú ember a földet nézni, nem tud fölfelé tekinteni. Legyünk boldog, örvendezõ emberek, mert velünk az Isten. Nem vagyunk egyedül a világban. Gondoljunk a szép pillanatokra, mert akkor igazi, örömteljes karácsonyunk lesz. A karácsonyváró ünnepet a Kiskanizsai Általános Iskola kórusának mûsora zárta.

B.E.