Csejtei Péter bíró képeibõl nyílt kiállítás a minap a Nyitott bíróság program keretében. A Miénk itt a kép címû tárlat január 8-ig tekinthetõ meg az önkormányzat épületében, ott is a második emelet 216-os tárgyalójában.

A vendégeket a Nagykanizsai Járásbíróság elnöke, dr. Hajdu Ildikó köszöntötte. Ahogy elmondta, az öreg épület falai már sok mindenrõl tudnának mesélni, de arról biztos nem, hogy tárgyalóteremben, magyar bíróságon, bíró kollégától festménykiállításra sor került. – Úgy gondolom, most egy egyedülálló rendezvény részesei vagyunk. Elsõ alkalom a bíróságunk életében, és úgy gondolom, hogy kollégánk életében is, hogy tárlatot nyitunk – emelte ki. Tóth Nándor alpolgármester Pilinszky János gondolataival köszöntötte a megjelenteket, miszerint a mûvészet a valóság kitalálása, mely életünk egészérõl készült világmodell is egyben. Jelen kiállítás kapcsán pedig úgy is értelmezhetõek a szavak, hogy a mûvészet teremt egészet, alkot egységet. A mûvészeti látásmód hozza létre azt az értelmezési keretrendszert, ami alapján értékeljük a szépet és a jót, ami alapján berendezkedünk a körülöttünk lévõ világban.

– Azt mondhatjuk, a mai tárlat kiváló példája ennek az emberi teljességet célzó tevékenységnek – emelte ki az alpolgármester. Hozzátette, egy kiváló pedagógus fogalmazta meg egyszer, hogy a kultúra lényegében nem más, mint a természet vad erõinek megszelídítése. Vagyis a kultúra mindaz, amit az emberi szellem a természet, zabolázatlan vad erõinek a megszelídítésével alkot, létrehoz.

– Az ember a teljességre, egységre és egészre való töretlen törekvésének példáját mutatjuk fel egy alkotó bíró kiállításának a megrendezésével. Az alkotások kiválósága és sokszínûsége pedig azt láttatja, hogy komoly erõforrásokkal rendelkezünk sokrétû világunkban: nagy tehetségekkel és értékes polgárokkal.

– Most egy olyan kollégám kiállításának lehetünk a szemtanúi, aki végtelen szerény a maga kvalitásainak az értékelésében, és aki úgy gondolja, hogy a képek, amiket készít nem mûalkotások – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a kiállítást dr. Sorok Norbert, a Zalaegerszegi Törvényszék elnöke. Majd ezt követõen mutatta be Csejtei Pétert.

Ahogy elmondta az elnök, a bíró bevallása szerint, kezdetben nem tartozott a jó rajzosok közé, ebbõl 4-5 évesen annyit észlelt, hogy az õ képei soha nem kerültek fel a dicsõségtáblára. Ez azonban nem vette el kedvét, mivel édesanyja büszke volt rá, és ezért egyre többet rajzolgatott szülei nagy örömére. Késõbb az iskolai feladatokat is elvégezte, leszámítva a vízfestést, amiben saját bevallása szerint a mai napig elég ügyetlen. Többnyire porpasztellel, pittkrétával, szénnel dolgozik és ha van rá ideje, szívesen fest olajjal, esetenként akrillal vagy temperával. A képei nem azzal a céllal készülnek, hogy mûalkotások legyenek, hogy valami utánozhatatlan, egyedi remekmû jöjjön létre. Csejtei Péter többnyire másolatokat készít a neki tetszõ igazi festményekrõl, vagy fénykép alapján készülnek képei, kisebb-nagyobb változtatásokkal, kiegészítésekkel. Leginkább tanulmányoknak nevezi õket. A kedvenc módszere, amikor több fotó segítségével áll össze a fejében a képe. De kedvenc módszerei közé tartozik az is, amikor egy híres festmény fõalakjába belefesti kedves barátját, családtagját, vagy a kép leendõ tulajdonosának gyermekét. „Lehet, hogy a többségük a mûértõ szemében csak mosolyt fakasztó amatõr próbálkozás, de rokonoknak, barátaimnak, kollégáimnak, jó ismerõsöknek, akiknek odaajándékozom, láthatóan örömet okoz, és ez bõven elég nekem” – idézte dr. Sorok Norbert Csejtei Péter szavait.

– Úgy gondolom, hogy a mûvész az az ember, aki meglátja a körülöttünk lévõ világban a szépet, és képes rá, hogy ezt mások számára meg is mutassa. Péter festményei pedig éppen ezt teszik, láttatnak velünk olyan dolgokat, amit mi magunk a hétköznapok során talán észre sem veszünk – emelte ki dr. Sorok Norbert, majd megnyitója zárásaként röviden bemutatta kollégája szakmai életútját. Ahogy megtudtuk, Pécsen született, és ugyanitt járt általános iskolába.

A gimnázium befejeztével szintén Pécsen folytatta jogi tanulmányait. A diploma megszerzését követõen bírósági fogalmazóként kezdett el dolgozni Nagykanizsán, majd a jogi szakvizsga letételét követõen ugyanitt bírósági titkárként folytatta a munkáját. 1991-ben nevezték ki bírónak a Lenti Városi Bírósághoz, majd újra Nagykanizsára került. A megnyitót követõen tekinthették meg az érdeklõdõk a tárgyalóban kihelyezett, változatos stílusú képeket. 

V.M.