Tavasszal jelent meg, de a könyvheti sátrak asztalain lapozhattuk azt a kötetet, melynek anyaga Zala megye és Nagykanizsa 1848-49-es eseményeire irányítja rá a figyelmet. A Zalai Közlönyben 1894 novemberétõl 1895 márciusáig megjelent sorozat a Nagykanizsa a szabadságharc alatt 1848-49-ben címet viselte. A sorozat akkor véget ért és csak 1895 augusztusában folytatódott, de akkor a címében már csak a szabadságharc második éve szerepelt: Nagykanizsa a szabadságharc alatt 1849-ben. E két változat miatt a címek közös részét választotta a kötet címéül Czupi Gyula, aki a Thúry György Múzeum munkatársaival az interneten lelt rá az 1848-49-es ereklyéket gyûjtõ tanítóra, Cser Józsefre, aki Nagykanizsán született, illetve kisfiú volt 48-ban. A cikksorozatot, a naptárra írt feljegyzést, valamint Halis István írását a nagykanizsai 1848-49-es eseményekrõl a Nagykanizsa a szabadságharc alatt címû kötetben olvashatjuk. Az elõszóban többek között ezt olvashatjuk: Az 1848-49-diki szabadságharc nemzetünk történetében nevezetes korszakot alkot. Méltó annak minden csekély mozzanatát a feledéstõl megóvni. Nagykanizsa – a vele egyesült, s mintegy tíz percnyire levõ Kiskanizsával – az ország délnyugati részén, Horvátországhoz közel esõ népes város, egészen ki volt téve a horvátlázadás okozta viharoknak és Jelacic – Jellasics – betörésétõl fogva nem sok nyugodt napja volt. Örült, ha gyõztes seregünk tanyázott falai közt; hidegen tûrte a haza elleneinek jelenlétét, de megragadott minden alkalmat, hogy gyûlölt elleneinek árthasson és a városból eltávolíthassa. Ez volt a mozgalmak indító oka. Én, korom miatt tényezõ nem lehettem, de a szemeim elõtt lefolyt jelenetek mélyen emlékembe vésõdtek, s azokat soha, sohasem fogom feledni! A lelkes éljenek, a hõs honvédek és huszárok seregei, a horvátok betörése és kiûzése, a megrémült nép vad futása, a sebesültek és haldoklók kínos jajgatása stb. elfelejthetetlenek elõttem!