Harminckét alkotó, kezdõ és haladó verselõ, költõ, író, irodalmár mûveit válogatta össze a 16. alkalommal megjelenõ Kanizsai Antológia 2015. évi kötete.

A könyv tartalomjegyzékét végigolvasva látható, hogy az idei kötet az „idõ” fonalára fûzi fel a verseket, novellákat, tanulmányokat. Helytörténeti visszaemlékezések az „ódon-idõ” síkján, majd versek 16 kanizsai „verselõtõl”. Ezután novellákat „mesél el” az olvasónak a 16. kötet, amikor pedig a „lét-idõ” fejezetbe lapozunk át, nagyon is valóságos történetek következnek a néha nyomorúságos, néha kétségbeejtõ „létrõl”, kanizsai írók szemével, de nem csak kanizsaiaknak. Az idei Antológia legmarkánsabb szeletét adhatja a „világ-idõ” zárófejezet, mely „zászlóshajóban” mûfordításokat, egy második világháború utáni, kanizsai élménybeszámolót, szintén valós élményt valósághûen bemutató riportot a nemrég elhunyt, utolsó zalai (hahóti) holokauszt-túlélõvel, Mayer Istvánné, Juci nénivel, illetve egy, az arany ember és a pénzmosás, pénzcsinálás, a spekuláció horizontját feszegetõ „spekulációt” olvashat az érdeklõdõ.
Balogh László, a Humán Bizottság elnöke, a Batthyány Lajos gimnázium igazgatója köszöntõjében a nagykanizsai irodalmárok elkötelezettségét méltatta.
 

„Kedves kanizsai irodalmárok!
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm – Nagykanizsa város lakosságát képviselve – a kanizsai irodalmi alkotó embereket 2015 adventjében, a 16. Kanizsai Antológia bemutatóján. Legyen az adventi idõszak nemcsak a várakozás ideje, hanem a találkozás ideje is.
Nekünk a szellemi hanyatlás, az intellektuális elgyengülés ellenében kell tennünk, hogy közkincsé tegyük a minõségi kultúrát. Mert minden ember számára elérhetõvé kell tenni a mûvészeteket. Ez minden kulturális és közösségfejlesztési program alappillére.
A 20 éves Pannon Tükör társadalmi szerkesztõbizottságának elnökeként és a helyi kultúrpolitika artikulálójaként hadd köszöntsem a Kanizsai Antológiát és minden egyes alkotóját, mint helyi, szellemi értékünket és kulturális örökségünket. Ez a szinte túl büszke megfogalmazás realitássá válik, ha arra utalok, hogy 16. kötetünk jelenik meg. Ha a Pannon Tükörbe, vagy a Kanizsai Antológiába nézek, elhiszem, hogy a vidéki élet lehetõségei nem jelentenek hátrányt, sõt! Nálunk, itt Dél-Zalában például semmi nem akadályozza a diákot abbéli elhatározásában, hogy Jókai veretes gondolatai kivesézése után, „felüdülésként” végre elolvashasson egy kortárs csemegét, hiszen minden évben odakerül a könyvtár polcaira, idén már 16. alkalommal.
Õszintén vallom, nem tudnám utánozni a kanizsai irodalmi alkotókat. Akik fáradságot nem kímélve, ráfordított idõt sem számolva, gyakran a munka – vagy a tanulás, az iskola – végeztével, leültök, és alkottok. Ez az, ami a kanizsai irodalmi életet szinten, mozgásban tartja, sõt, felpezsdíti. Mert Ti vagytok a kanizsai értelmiség egy meghatározó közössége, míg az Antológia ennek az egyik meghatározó színtere. Az pedig, hogy kibõl lesz közületek költõ, vagy író, az egy újabb kérdés, amit majd a jövendõ eldönt. A pezsgõ kanizsai irodalmi élet szempontjából nem ez, hanem Ti vagytok a fontosak, a jelenetek, alkotásaitok.
Továbbra is hiszem, hogy a költõvé, íróvá válás útját a jövendõben is nagyban segítheti a Pannon Tükrünk verse, prózája, esszéje, amely az antológiásoknak a továbblépési lehetõséget is jelentheti. Legyen ez, a Pannon Tükör a következõ lépcsõfokotok a föld, és az ég között…
Vallom, hogy a kereszténység, a nemzet és a kultúra pozíciója tartósan csak akkor javulhat, ha elegendõ ismeret és következetes értékelvûség áll mögötte. Értékeket csak értékes alkotásokkal lehet sikeresen képviselni.
Gyermekkorunk karácsonyi hagyományai saját gyermekeinkben és alkotásainkban élnek tovább. Kosztolányi „Karácsonyát” idézve: „Kik messze voltak, most mind összejönnek, a percet érdes szóval ütni el.” Így támadjon fel szép Tündérország szívünkben, ilyenkor december tájékán. Bizalmas szívvel járva, legyünk hát jobb emberek, most, advent idején.
Isten áldja a 16. Kanizsai Antológia minden egyes alkotóját és alkotását. Szép hosszú Adventet, majd pedig boldog Karácsonyt kívánok szeretettel.”
 

Dr. Papp Attila