Még mindig népszerûek a nevüket egy évtizedekkel ezelõtt használt fûtõkészüléktõl örökölt, gázpalackkal üzemelõ szieszta kályhák. Jellemzõen temperáló fûtésre használják õket, amikor már nincs nagyon hideg, de még elég meleg se. Veszélyük egyebek mellett abban rejlik, hogy az égéshez szükséges oxigént az adott helyiségbõl vonják el és az égéstermék is oda távozik. Legutóbb szombat hajnalban okozott balesetet ilyen készülék Magyarszerdahelyen, a lakástûz gyújtóforrása ként szolgált a készülék és csak a szerencsének valamint a gyors tûzoltói beavatkozásnak köszönhetõ, hogy nem terjedt tovább a tûz a ház további helyiségeire is.

A sziesztákat leginkább idõszakos, kiegészítõ fûtésre használják, fõleg hétvégi házakban, nyaralókban, melléképületekben, konténeres irodahelyiségekben. Népszerû, hiszen egyszerûen kezelhetõ, könnyû, és mindeközben viszonylag hatékony. A gázüzemû infrasugárzó egy normál háztartási propánbutángáz-palackkal üzemel, az égõ felületi hõmérséklete 700 és 950 Celsius-fok közé tehetõ.

A készülék a hõ hetven százalékát sugárzás útján adja át környezetének. Ennek során a hõsugárzás irányában lévõ tárgyakat, felületeket intenzíven melegíti, égés közben szén-dioxid és vízgõz keletkezik. A kályhák jellemzõje, hogy az égéshez szükséges oxigént az adott helyiségbõl vonják el, és a keletkezõ égéstermék is oda kerül. Ha nincs megfelelõ utánpótlása a levegõnek, a helyiségben lévõ oxigén mennyisége lecsökken, az égés tökéletlenné válik, a szén-monoxid feldúsul, ami mérgezést, sõt akár halált is okozhat. A modernebb készülékeket már olyan biztonsági berendezéssel látják el, amelynek köszönhetõen lekapcsolódik, amint azt érzékeli, hogy nincs levegõ-utánpótlás. Ilyen készülék esetén megakadályozható, hogy a helyiségben a szén-monoxid koncentrációja túl magasra emelkedjen.

A tûzoltók a szieszta kályhákkal kapcsolatos beavatkozások során számos problémát észleltek. A gondot legtöbbször az okozta, hogy az üzemelõ készüléket letakarták, vagy éghetõ anyagot tettek rá. Nem ritka az sem, hogy a kályha hõje meggyújtja a közelben lévõ anyagokat, tárgyakat. Máskor a csatlakoztatott gázpalack szivárog, és a kiáramló gáz gyullad meg, ez is sokszor vezet a palack robbanásához. A legszomorúbb következménye pedig annak van, ha kis légterû helyiségben fûtenek a sziesztával, ahol a kályha könnyen elhasználja a rendelkezésre álló oxigént, a feldúsult szén-monoxid pedig mérgezést, halált okoz. A balesetek biztonságos üzemeltetéssel természetesen megelõzhetõek. Ennek legfontosabb elõfeltétele, hogy mindenki csak engedélyezett típusú, kifogástalan mûszaki állapotú tüzelõ- és fûtõberendezést használjon. Használat során a gyártó által adott útmutatóban foglaltakat be kell tartani, a mûködõ készüléket pedig felügyelet alatt, megfelelõen szellõzõ helyen kell tartani.

Tilos a sziesztát panelépületben, talajszint alatti helyiségben, fürdõszobában, hálószobában, lakókocsiban vagy lakóautóban használni. Szem elõtt kell tartani, hogy a fûtõfelület környezetében a sugárzó hõ miatt magas hõmérséklet alakul ki, amely igen könnyen meggyújtja a közelben lévõ éghetõ tárgyakat. Amennyiben a gáztüzelésû berendezés használata során gázszivárgás vagy gázszag észlelhetõ, a gázt el kell zárni, a kályhát ki kell kapcsolni, azonnal áramtalanítani kell, a helyiséget el kell hagyni, illetve ki kell szellõztetni. A gázpalackot mindig jól szellõzõ helyen, tûztõl, szikrától vagy hõforrástól távol kell csatlakoztatni a készülékhez, és a cserét is ilyen helyen kell megejteni. Palackcsere alkalmával a nyomáscsökkentõben lévõ tömítést is újra kell cserélni, és szappanos vízzel, vagy más habosodó anyaggal kell ellenõrizni, hogy nincs-e szivárgás. A fentiek betartásával a tûzesetek, illetve a szén-monoxid-mérgezések megelõzhetõk - olvasható a Zala MEgyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság honlapján. Fotó: Nagykanizsa HTP, ZMKI

Kanizsa