Karácsony alkalmából a katolikus, a református és az evangélikus egyház magyarországi vezetõi mondták el ünnepi gondolataikat az MTI-nek.
Erdõ Péter: a találkozás Istennel arra hív, hogy felülmúljuk önmagunkat
Jézus születése, a találkozás Istennel arra hív, hogy felülmúljuk önmagunkat - mondta Erdõ Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek.
Istennel találkozni egyszerre félelmetes és elbûvölõ, olyan titok, amibe beleborzongunk, de amely lenyûgöz minket és távlatot nyit az életünknek - fogalmazott a bíboros.
Erdõ Péter kiemelte: "amikor Istennel, a mindenség teremtõjével találkozunk, lenyûgöz a dimenziók különbsége, de ez a hatalmas különbség egyúttal hívogat is, mert perspektívát ad életünknek, értéket a mi kis dolgainknak és mindennek, ami körülvesz bennünket".
Ez a kettõsség pedig már a betlehemi jászolnál megjelenik, hiszen "ismerjük Heródes félelmét, és ismerjük a napkeleti bölcsek vonzódását", akik messze földrõl kelnek útra, hogy "imádhassák a betlehemi gyermeket".
A bíboros rámutatott: a találkozás Istennel követelmény elé is állítja az embert. Isten azonban soha nem követel olyat, amit az ember képtelen teljesíteni. Ha pedig "igényes", ha "magasra teszi a lécet, akkor erõt is ad hozzá, hogy átugorjuk". Ez az emberiség állandó tapasztalata, és "ezért beszélünk kegyelemrõl", hiszen nem az ember törekszik Isten felé "a saját erejébõl", hanem Isten az, aki "megteszi felénk az elsõ lépést, és aki segít meghaladni önmagunkat".
Jézus születésével Isten szolidaritást vállalt az emberrel, magára vette az ember sorsát, "minket pedig arra hív, hogy fölülmúljuk önmagunkat, hogy a mi életünkben is fölragyogjon az a több, amit Isten ki akar hozni az emberbõl". Meg kell újítanunk a gondolkodásunkat, hogy amit eddig lehetetlennek hittünk, arról fölismerjük, hogy mégis lehetséges, és amirõl azt hittük, hogy csak csüggedésre ad okot, abban meglássuk az értékes lehetõséget - figyelmeztetett Erdõ Péter.
Hozzátette: erre a megújulásra mindenkinek szüksége van. Aki azt hiszi, hogy rendben van az élete, annak is "rá kell nyitnia a szemét mások szükségeire, és rá kell ébrednie, hogy többet is tehet". De karácsony üzenete annak is szól, aki úgy érzi, hogy nincs tovább, mert nincs olyan emberi élet, amelyben ne volna valamilyen lehetõség.
A bíboros szólt arról is, hogy Jézus Krisztus nem egy mítosz vagy legenda hõse, hanem konkrét történelmi személy, akinek volt szülõföldje, népe és anyanyelve, aki konkrét történelmi korban jött a világra és járt köztünk a földön. Abban a korban a "gyöngeség állapotában jelent meg", öröksége, tanítása és kegyelme mégis bejárta a világot.
Lehet, hogy ma úgy tûnik, hogy Európában visszaszorul sok minden, ami a kereszténységbõl társadalmi szinten feltûnõ és meghatározó volt, és sokan elutasítják Jézus üzenetét. Ugyanakkor a jézusi örömhír világszerte jelen van, olyan helyeken és olyan mértékben, ahogyan azt Magyarországon vagy Európában nem is érzékelik. Ezért is jó újra meg újra találkozni a világegyház valóságával, és rájönni arra, hogy nagyon nehéz körülmények között, szórványban élõ keresztények milyen hõsies, milyen teljes módon tudják felmutatni a hitet, és hogy ez sokszor milyen vonzó tud lenni - fûzte hozzá.
Az õ példájuk segíthet visszatalálni Jézus Krisztus személyéhez. Segíthet, hogy ne csak egy általános polgári filozófiának tekintsük a kereszténységet, hiszen - miközben természetesen segít a társadalom életében is -, sokkal több annál. Ha ezt megtaláljuk és "intenzíven az életünk részévé tesszük", akkor ennek olyan kisugárzása lehet, amihez képest a "kulturális változások csak epizódok". "Ebben bízunk és annak az erejében és szeretetében, akinek a születését most ünnepeljük" - fogalmazott Erdõ Péter.
Bogárdi Szabó István: az idei karácsony kérdése, hogy találunk-e újszerû választ az ünnepben
Az idei karácsony kérdése, hogy találunk-e újszerû választ az ünnepben saját helyzetünkre. A 2015-ös év ugyanis megmutatta, hogy a rutinos válaszok nem mûködnek - mondta Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke.
Bogárdi Szabó István kiemelte: az elmúlt idõszak megmutatta, hogy nem lehet tovább boldogulni azzal a két-három emberöltõben kialakított, nemzedékrõl-nemzedékre továbbadott magatartásformával, amely szerint "a világ dolgai zajlanak fölöttünk, de mi itt, egy kis, csendes szegleten majd csak elleszünk valahogy". Az új válaszokhoz azonban új emberek kellenek, "új dolgot - ahogyan Szent Ágoston mondta - csak az új ember tud mondani.
"Megváltozott körülöttünk a világ, a körülményeink, az anyagi helyzetünk, a dolgok szerkezete" - sorolta -, de "hiába ülünk egy szobában, a számítógép elõtt, hiába vesz körül minket a digitális kultúra, ezektõl az ember lényegét tekintve nem változik.
Karácsony szép ajándékától azonban meg lehet változni: a megajándékozott, az Istent keresõ, a megtérõ ember meg tud változni, és képes megváltoztatni másokat is.
Akiben tehát csak egy kicsi késztetés is van a változásra, az nyisson ajtót Isten szeretetének. De ne csak azért, hogy Isten szeretete "elûzze szívünkbõl a félelmet", hogy "elhárítsa az üzemzavart", hanem hogy "teljes uralmat vegyen az életünkön". Ez a karácsony nagy kihívása és nagy lehetõsége - fogalmazott Bogárdi Szabó István.
A református püspök arra is figyelmeztetett, hogy akinek csak arra kell a szeretet, hogy idõrõl idõre elhessegesse kellemetlen érzéseit, szorongásait, az könnyen jár úgy, mint Jézus példázata szerint az a ház, ahonnan kiûztek egy ördögöt, de senki sem költözött a helyére. A tisztátalan lélek pedig látva, hogy fölékesítve és üresen áll a háza, hét társával együtt tért oda vissza.
A református püspök szólt arról, hogy az ember gyakran unalmasnak érzi az örökkévaló dolgokat, és "mindig valami újért epekedik", ugyanakkor, "ha megkérdeznék bárkit, hogy mi történt harminc vagy három éve, esetleg mi volt az, amit öt hete tártak az emberek elé szenzációként", talán senki sem emlékezne. Karácsony örömhíre viszont kétezer éve "érvényesen szól hozzánk".
"Minden nagy ünnepünk, így a karácsony is, ismétlésnek tûnik, de attól egyszeri és páratlan, hogy éppen most és éppen velünk történik. Nincs annál nagyobb jó hír, minthogy egy ilyen szétdúlt, rémülettel teli világban az örökkévalót ünnepelhetjük" - tette hozzá.
Gáncs Péter: Jézus küldetésében ott van Isten ember iránti bizalma
Jézus küldetésében ott van Isten ember iránti bizalma, az, hogy nem hajlandó lemondani az emberrõl. Miután sokáig próbálta messzirõl hívogatni, küldött neki üzeneteket, törvényeket és prófétákat is, végül megteszi azt a lépést, aminél tovább nem mehet, és õ maga jön el - mondta Gáncs Péter a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.
Gáncs Péter karácsonyi üzenetében hangsúlyozta: az isteni bizalom pedig elvezet a feltámadás reménységéig is. Hiszen az emberi életet, majd az emberélet részét képezõ halált is megélõ Isten húsvétkor azt is megmutatja, hogy az élet legfeljebb átmeneti vereséget szenvedhet.
Az evangélikus püspök szólt arról, hogy Jézus nem álruhás király, aki "csak koldusgúnyaként veszi magára az emberlétet", hanem valódi közösséget vállal az emberrel. Még csak nem is csodagyerek, a megszületése után harminc évig teljes csönd veszi körül. Senki nem foglalkozik azzal, hogy a názáreti ácsmûhelyben növekszik egy fiatalember, aki valamire készül. Ebben is az átlagos emberi életutat követi - mutatott rá -, hiszen a legtöbb ember harmincéves korára tudja, ki akar lenni.
Gáncs Péter arra is felhívta a figyelmet: Isten "gyermekvállalása és gyermekké válása" volt az igazi kockázat: vállalta, hogy nem felnõttként, hanem átlagos kisdedként érkezzen a világba, és végigjárja az emberi élet útját.
A gyermek mindig a reménység hitvallása - emelte ki, hozzátéve, Isten gyermekké válása az embert is "arra a reménységre szabadítja föl", hogy az életnek akkor van értelme, ha továbbadja. Ezért is olyan reményteli a karácsonyi csoda, hogy "gyermek adatik nekünk", és ez a gyermek felnõ, és teljes életet él.
MTI - Kanizsa
KULTÚRA ROVAT >>>