Idén szokatlanul korán, már július végén megkezdték vonulásukat a hazai fehér gólyák (Ciconia ciconia), többségük el is jutott Afrikába, de olyan madár is van, amelyik a telet itthon tölti az Ipoly-völgyben - tájékoztatta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) programkoordinátora az MTI-t.

Papp Ferenc elmondta, hogy a GSM-jeladóval felszerelt madarak közül eddig a legmesszebbre, Tanzánia északi részéig két gólya, Berek és Hajdú jutott. Garam, Cseresznye és Gyöngyvirág Kenyában idõzik, míg Bátony Csád területére, Veca, Natália, Picur és Szöllõs a Száhel-övezet szudáni részére tett kitérõt.
Az MME munkatársai 2012 óta csaknem ötven példányt láttak el jeladóval, hogy naprakész információt kapjanak a madarak tartózkodási helyeirõl.
"A hazai madarak többsége vándorlása során a Boszporusz-útvonalat követi, a Márvány-tenger vidékén hagyja el Európát. Ezután Kis-Ázsián keresztül, a Közel-Kelet partvidékét követve érkezik a Nílus-völgyébe, ahol dél felé vándorolva Dél-Afrikáig is eljuthat" - fogalmazott a szakember.
Hozzátette, hogy a Nílus-völgytõl nyugatra esõ, a Csád-tó vidékén fekvõ telelõhelyek a jeladók használata elõtt ismeretlenek voltak a kutatók elõtt. Most már bebizonyosodott, hogy a madarak egy része a Szahara déli részén, a Száhel-övezetben tölti a hideg hónapokat, sõt, egy részük a korábbi évek tapasztalatai alapján Nyugat-Afriákáig is "elkóborolhat".
Papp Ferenc elmondta, hogy a Jergus nevû madár jelenleg Egyiptomban, Sharm el-Sheikhben van a Sínai-félszigeten. Az elmúlt évek egyik legismertebb gólyatörténete is éppen ehhez az országhoz köthetõ: a Ménes nevû példányt a jeladója miatt kémmadárnak vélték a helyiek, ezért befogták, s bár a helyzet tisztázása után az egyiptomi hatóságok elengedték a Nílus egyik védett szigetén, a madarat nem sokkal késõbb lelõtték és megették, csak a jeladója került vissza Magyarországra.
Eddig a legtöbb, 11 ezer adattal egy Zagyva nevû madár szolgált, de 2014 júniusa óta nem tudni róla semmit. Utoljára az egyiptomi Port Szaíd mellõl küldött koordinátákat a jeladója.
Papp Ferenc hozzátette, hogy a fehér gólyák közül egyre több marad a költõterületein télre is. A madarak nem a hideg miatt költöznek, hanem a táplálékhiány kényszeríti õket vándorlásra. Ma már különösen Spanyolországban jellemzõ, hogy a szeméttelepekre járnak táplálkozni ahelyett, hogy elvonulnának. Itthon rendszeresen tölti a hideg hónapokat az Ipoly-völgyben egy Január nevû madár, amelynek felbukkanását elõször 2014 januárjában jelezték az MME-nek Szécsény mellõl. Sem akkor, sem 2014-2015 telén nem vonult el Magyarországról, most is itt idõzik.
"Január a leghidegebb idõszakokban egy marhakarám közelében szokott táplálkozni, ahol az állatok felzavarják maguk körül a takarmányt dézsmáló egereket és pockokat. Ezek szolgálnak fõ táplálékául" - fejtette ki Papp Ferenc. A szakemberek arra is készen állnak, hogy szükség esetén, amennyiben nagy hó esne, etessék az áttelelõ gólyát.
Az is feltételezhetõ, hogy a madár valamilyen születési rendellenesség vagy sérülés miatt soha nem emelkedik 15-20 méternél nagyobb magasságba, így a vonuláshoz feltétlenül szükséges termikeket sem tudja kihasználni. Utóbbi azt jelenti: a vonuló madarak a felszálló légáramlatokkal felköröznek a magasba, majd egyetlen szárnycsapás nélkül kilométereket siklanak úti céljuk felé.
A szakember hozzátette: az elmúlt tíz évben megfigyelhetõ az áttelelõ fehér gólyák számának a gyarapodása, az eddigi rekord 28 példány volt, 2013-2014 telén. Ezek kettõ kivételével fiatal madarak voltak.
A jeladóval ellátott fehér gólyák vonulása itt követhetõ:http://satellitetracking.eu/inds/showmap/?check_214=214&check_249=249&check_211=211&check_212=212&check_221=221&check_216=216&check_220=220&check_116=116&check_158=158&check_166=166

Telelõ fehér gólya Nógrádban. A Január nevû fehér gólya (Ciconia ciconia) Ludányhalásziban 2015. december 26-án. A madár rendszeresen tölti a hideg hónapokat az Ipoly-völgyben, felbukkanását elõször 2014 januárjában jelezték a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. MTI Fotó: Komka Péter

MTI - Kanizsa