A tél beköszöntével sok állat elbújik a hideg elõl, bevackolja magát a természet különbözõ rejtekhelyeire. Október-november táján már kezdik felkeresni a búvóhelyeket, s március-áprilisig ott tartózkodnak.

Az állatok egy része nem alussza át a telet, legalábbis nem folyamatosan, csupán elbújik a hideg elõl és pihen. Mások viszont hosszú téli álomba merülnek, aminek legfõbb oka a hideg mellett a táplálék hiánya. Az állatok anyagcseréje ilyenkor lelassul, testhõmérsékletük pedig a környezet hõjéhez közelítve csökken. Ezáltal kevesebb energiát kell felhasználniuk az álom során, s így elegendõ számukra a tavasszal és nyáron felhalmozott tápanyag. Vannak ugyanis, akik egyáltalán nem ébrednek fel ez alatt az idõ alatt, míg mások idõnként elõbújnak néhány falat erejéig.

A keleti sün odút ás magának gyökerek között, bokrok alatt, melyet avarral bélel. Elõfordul, hogy nyúl elhagyott üregébe húzódik be. Ha nagyon hidegre fordul az idõ, remegni kezd a teste, így fûti magát. Külsõ zavaró hatásokra könnyen felébred téli álmából.

A nagy pele és a mogyorós pele miután felhízlalták magukat makkal, befekszenek saját készítésû odvaikba, és vastag farkukkal betakaróznak. A fészket készíthetik földbe, kövek alá vagy faodvakba, madárodvakba, de a lombtakaró alatt is összegömbölyödhetnek. Ha túlzottan lehûl a testhõmérsékletük, akkor felébrednek egy kis torna erejéig, hogy újra felmelegedjenek.

A vörös mókus nem alszik mély téli álmot. A napsütéses, enyhébb napokon télen is találkozhatunk vele, amint épp élelem után kutat. Õsszel sok kis földalatti éléskamrát hoz létre, melybe terméseket halmoz. Így biztosítja télire a szükséges táplálékot, bár sok kis raktárból csupán egyet-kettõt talál meg késõbb. De mivel egymás raktárait is örömmel megdézsmálják, így végül mégiscsak elegendõ élelemhez jutnak.

A denevérfajok telelési szokásai eltérõek. Bizonyos fajok épületek réseiben, míg mások faodvakban telelnek. Egyes fajok nyári tartózkodási helyük közelében maradnak télire, de sokan óriási távolságokat tesznek meg telelõhelyükig, a barlangokig. Képesek több száz kilométert repülni. Itt csoportban vagy magányosan függeszkedve lógnak a barlang faláról, illetve bebújnak a repedésekbe. Enyhe télen a barlangban megmozdulnak ugyan, de márciusig nem jönnek elõ a szabadba.
 

Forrás:Körös-Maros Nemzeti Park

Kanizsa