Kitüntetéseket adott át a Magyar Vöröskereszt és az Országos Vérellátó Szolgálat Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika téri kápolnájában, a véradók napján. Az eseményen a sokszoros véradókat, a véradóbarát munkahelyeket és a véradás ügyének támogatóit díjazták, 69-en vehettek át elismerést. A kitüntetettek között volt a zalaszentbalázsi Lakatos Miklós József, aki már 170-szer adott vért. A Vöröskereszt ajánlására az emberi erõforrások minisztere az élet mentésében tanúsított példamutató magatartása elismeréseként Pro Vita díjat adományozott a véradónak.

Beszélgetésünk idején éppen évzáró ünnepséget tartott az általa vezetett, és a Medgyaszay Házban mûködõ Csillag Citera Együttes. Közöttük is van önkéntes véradó, de Lakatos Miklóssal még a környéken sem vetekedhet senki. Akkor még budapesti lakosként, tizenkilenc éves korában adott elõször vért. Félelem nem volt benne, arra azonban nem számított, hogy frissebb, erõsebb, temperamentumosabb lesz utána. Három életet megmenthet valaki, ha lead 4 dl vért. – Ha nem is hármat, két és felet biztosan – tette hozzá. „Nagyon jó érzés, ha a véradással segíteni tudunk embertársainkon.” Azt tanácsolja, aki teheti, adjon vért, hiszen nemcsak másokon, hanem saját magán is segít, mivel háromhavonta orvosi vizsgálaton esik át. A férfiak évente öt, míg a nõk négy alkalommal adhatnak vért – magyarázta és felhívta a figyelmet arra is, hogy a rendszeres véradók 65, a hébe-hóba jelentkezõk pedig 62 éves korukig tehetik meg. Az egészségével nincs semmi gondja, csak fogynia kellene – ismerte el. A fogyókúrázáshoz nem is kell messzire mennie, hiszen a májustól tánccsoporttal kibõvült citera együttesben a mozgásra is van lehetõség. És így már nem is tûnik elérhetetlennek a véradások sorrendjében a kétszázadik.

B.E.