Hölgyeim és uraim, kedves barátaink, valamennyien, akik elfogadták a Nagykanizsai Polgári Egyesület immár 14. meghívását, hogy – a házelnök úr szavával szólva – bármilyen zegernye is az idõ, Petõfi Sándor születésnapját együtt ünnepeljük. – köszöntötte a megjelenteket Kóré Péter, aki az NPE részérõl az ünnepség házigazdája volt.

- „Amit adál, abból semmi sincs elveszve: Firól-fira szállsz te, mint egy közös eszme.” – írta Arany Petõfirõl a Harminc év múlva címû versében – folytatta köszöntõjét Kóré Péter. Elfogadták ezt a meghívást, mert egyaránt barátai az ünnepeltnek és barátjának, akit ma segítségül hívunk. Elfogadták ezt a meghívást, mert a szelíd szavú, napsugaras lelkû Arany János kérdésére: - „Eddig még csak hegedûszóban meséltem, de ezután világosan akarok beszélni: akarjuk-e, hogy legyen Magyarország?” - így felelnek: - Akarjuk!
„Az igazi katona nem azért harcol, mert gyûlöli azt, ami elõtte van, hanem, mert véghetetlenül szereti azt, ami mögötte van.” – idézte Kóré Péter Chestertont. - Érdemes hát számba vennünk ma, Európa szervezett megszállása, az iszlám invázió idején: mi az, ami fontos nekünk, mi az, amit veszíthetünk. Ebben nagy segítséget nyújt Arany János költészete. És az õ verseibõl azt is megismerjük - a védelem eredményessége érdekében – milyen kétszínû és kegyetlen az ellenfél, és hogyan álltak helyt velük szemben elõdeink: Rozgonyi, Hunyadi, Szondi. A nemzet az ezelõtt éltek, a ma élõk és az utánunk jövõk szövetsége, valamennyiük iránt felelõsséggel tartozunk. – szögezte le bevezetõjében Kóré Péter. A két Arany – vers (a tudósítás címében idézett Vásárban és Kapisztrán) következett, ez utóbbihoz fûzte Kóré Péter: Hunyadi kardjára Beata Virgo Maria volt vésve. Ha a katona munkaeszköze a kardja, akkor méltán mondhatjuk, õ nem imádkozott és dolgozott, hanem azáltal imádkozott, hogy dolgozott.

Ezután lépett a mikrofonhoz Ráczné Bella Cecília, akit most nem karnagyként, hanem magyar tanárként hallgathattunk. „Madarat tolláról, embert barátjáról.” – ha Petõfit meg akarjuk ismerni, Aranyt is ismernünk kell. – indokolta meg, miért Arany Jánosra irányul az idei ünnep. - S e megismerés nem öncélú: felidézendõ, ma is idõszerû verssorai, közéleti és irodalmi tevékenysége, erõt adó és megtartó hite mindannyiunk számára példát ad, utat mutat itt, a mai zûrzavaros Európa közepén. – Érzékletesen vázolta fel Arany életútját, kevésbé ismert részleteit: - Mire Arany iskolába kerül, mintegy 30 zsoltárt már kívülrõl énekel. Késõbb így vall a szülõi házról: „ Az ének s a Szentírás lettek tápjai gyönge lelkemnek, s a kis bogárhátú viskó szentegyház vala; így éreztem már apró gyermekként. Megtapasztaltam nem csak Isten végtelen szeretetét, hanem a tudás nagyszerûségét is.” Arany olvasottsága révén Szalonta-szerte csodagyermekké válik. Iskolába kerülvén az évnyitón kívülrõl elmondja latinul a „Miatyánkot”. Idézte a Toldi estéjét - „Szeresd a magyart, de ne faragd le” - szóla,/ „Erejét, formáját, durva kérgét róla:/ Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?/ Nehezebb eltörni a faragatlan fát.” Majd a Kozmopolita költészet címû versét: „És ne gondold, hogy kihalnak/ Sujtott népek hirtelen,/ Amig össze-zeng a dalnok/ S a nemzeti érzelem./ Tán veszélyt, vagy annak látszót,/ Vélsz a honra tûnni fel:/ Hát van lelked, a szent zászlót/ Épen akkor hagyni el!?” Végezetül Arany János Népies, politikai cikkeibõl vett egy idõszerû sort: „Kevesen vagyunk, de ha egyetértünk, ha bölcs vezetõk után indulunk s engedelmeskedünk: a diadal bizonyosan mienk.” – fejezte be tapssal fogadott beszédét Ráczné Bella Cecília.
 

Ezután, követve Cseresnyés Péter államtitkárt, Nagykanizsa és a térség országgyûlési képviselõjét és Dénes Sándort, városunk polgármesterét sok kanizsai helyezett el égõ mécsest, gyertyát a születésnapos költõ szobrának – a 48. gyalogezred hõsi emlékmûvének - talapzatán. Ezalatt, akárcsak a gyülekezéskor néhány megzenésített Arany vers szólt. „Oh értsd meg a szót,: árban és apályon – Szirt a habok közt – hûséged megálljon!” írta Arany a Rendületlenül-ben. Az ünnepség zárásaként egész évre szóló útravalóul énekelte el a közösség a hûség énekét, a Szózatot. Majd a díszõrséget álló hagyományõrzõ huszárok a Hunyadi induló hangjaira díszmenetben vonultak el.

Kanizsa