Bár a nyár a pihenés, az erõgyûjtés idõszaka az iskolák számára, a kanizsai piaristák gazdag tervekkel vágnak neki a következõ hónapoknak is. Vereb Zsolt igazgató atyával beszélgettünk.

- Most hétfõn a technikai dolgozók – takarítónõk, karbantartók, gazdasági dolgozók – kirándultak egy napra Velencébe. Diákjaink gyalogos és evezõs túrákon bekalandozzák a Kárpát-medencét. Muzsikus táborra kerül sor balatonberényi üdülõnkben. De a legnagyobb falat, alighanem az a zarándokút, melyet a negyven diák – a Mathia Károly Vegyeskar - és húsz felnõtt tesz július 11. és 17. között. Az olasz csizma sarkán fekvõ Campi Salentina lesz az úticélunk.

- Lapunk már hírt adott egy tavalyi ide tett útról. Miért a folytatás?
- Ez a város Pirrotti Szent Pompiliusznak, a Piarista Kápolna védõszentjének városa. Itt hunyt el, a sírjához zarándoklunk. Mint ismeretes, az õ 1934-es szentté avatását követõen az 1935-ben elkészült kanizsai volt az elsõ templom a világon, melyet az õ pártfogásába ajánlottak. Szentünk 1710-ben látta meg a napvilágot Montecalvo Irpinoban. A jövõre, 2010-ben esedékes 300. évfordulóra éveken át készülnek olasz vendéglátóink.
- Miért, teszem fel a kérdést ismét. Honnan van ez az ellenállhatatlan vonzereje egy hajdani piaristának?
- Jogos a kérdés. Gazdag életét egy rövid interjúban aligha villanthatjuk fel. Jellemzõ történettel azonban hadd szolgáljak. A szegényeket is szívén viselõ szerzetes tevékenysége szemet szúrt a nápolyi királynak, meg akart szabadulni tõle. Elöljáróira hiába gyakorolt nyomást, megvédték. Amikor Pompiliusszal közölte kívánságát, õ engedelmeskedett, s azonnal elhagyta a várost. Ám gyalog – hisz’ lovaskocsira nem volt pénze – egy évig tartott, míg kényszerlakhelyét elérte. Valóságos diadalút volt. Minden faluban gyóntatnia, prédikálnia kellett. Nem csoda, mert annyira közérthetõen, élvezetesen beszélt, hogy vasárnapi szentbeszédeire már szombat délutántól gyülekezni kezdtek a helybeliek. Így került a királyság félreesõ csücskébe, Campi Salentinába.
- Ez a város, Dél-Olaszország szegénysége ellenére szívbéli szeretettel várja vendégeit.
- Valóban megrendítõ, ahogy csoportunkat szállással, élelemmel, a gyerekeket zsebpénzzel is várják. Érdek nélküli szeretetükre jellemzõ, hogy már az általuk kezdeményezett testvérvárosi kapcsolat felvétele elõtt is diák csereprogramra gondolnak, városi illetékesük pedig intenzíven tanul magyarul. Igazi folytatói Pompiliusz jótékonyságának. Amint hálával tartozunk azoknak a kanizsaiaknak is, akiknek adománya lehetõvé tette, hogy ennyi diákunkkal megismertethetjük szentünk földjét, földijeit.
- Július 18-ára virradó hajnalban hazaérkeznek, hogyan telik majd ez a szombat?
- Este 6-kor a Királyi Pál utcai kápolnában is megünnepeljük a Pompiliusz búcsút, a szentmisében megáldjuk a Pompiliusz-kenyérkéket. Onnan ered ez a hagyomány, hogy csodás kenyérszaporításnak lehettek részesei azok a nápolyi szegények, akik számára Pompiliusz összekoldulta a pékektõl a cipókat. Ugyanilyen szívszeretetbõl énekel a mise után Zádori Mária, a Kanizsán született Horváth Mária. Ezzel a Pompiliusztól kapott szeretettel várjuk erre a szép nyári estére a város apraját-nagyját.