Módosította az épített környezet értékeinek helyi védelmérõl szóló 2011. évi rendeletét a közgyûlés. Az önkormányzat már több évtizede védelem alá helyezte a Tripammer utcai köztemetõben számos egykori köztiszteletben álló személyiség sírját, hogy azokat adott esetben hozzátartozók híján se lehessen megszüntetni. Lehetõségei szerint ezen síremlékek karbantartásáról, szükség esetén felújításáról is gondoskodik az önkormányzat.

Az épített környezet értékeinek helyi védelmérõl az önkormányzati rendelet 2011. évi újraalkotása során a védett sírok is bevonásra kerültek a helyi védett értékek körébe, ezáltal a védelem jogi megerõsítést nyert. A védett értékek listáját érintõ javaslatok között szerepelt Rácz Alajos síremléke, valamint több 1848-49-es honvéd sírja is.
Rácz Alajos (1912-1986) egykori nagykanizsai zenetanár, kántor és karnagy, városunkban a Kodály-módszer meghonosítójának sírját – miután leszármazottai nincsenek, és a sírhely megváltási ideje lejárt –, az önkormányzat védelem alá helyezte és vállalja a sír gondozását. Az egész sír északi irányban megsüllyedt, továbbá kisebb fagykárok is megfigyelhetõk a mûkõ fedõlapon.
Rácz Alajos a zeneakadémián Bárdos Lajos növendéke volt. Tanári, karnagyi tevékenysége meghatározó volt városunk XX. századi zenei, egyházzenei életében. 1950-tõl rendes tanára lett a nagykanizsai Állami Zeneiskolának, és innen ment nyugdíjba 1975-ben. Ebben az intézményben ugyanazt a „vonalat” folytatta, mint egyházkarnagyként: a kodályi zeneoktatási koncepció gyakorlatban való bevezetését. Ennek módszerét szolfézs tanárként Kanizsán õ vezette be, próbálta ki a gyakorlatban és terjesztette. Nyugdíjba vonulásakor elmondhatta, hogy mintegy 5000 növendéke volt, köztük a zeneiskola akkori tanári karának háromnegyed része. A szolfézstanítás mellett Lojzi bácsi vezényelte a zeneiskola úttörõzenekarát, az akkori vegyipari technikum vonószenekarát és foglalkozott zenei ismeretterjesztéssel. Mindezek mellett még a ’60-as évek elején tagja volt egy országos munkacsoportnak, amely az alsó fokú zeneoktatás reformján dolgozott. Késõbb általános iskolai megyei szakfelügyelõnek választották, és õ irányította a kanizsai zeneiskola mellett mûködõ zeneoktatói munkaközösséget. 1967-ig még az országos hírû olajbányász vegyeskarnak is õ volt a karmestere. Szívügye volt a népzene, a népzenei ismeretterjesztés. Még nyugdíjas éveiben is sokat járt a környezõ falvakba, segíteni az ottani pávaköröknek, kórusoknak. Lojzi bácsi élete hetvennegyedik évében, 1986. június 17-én hunyt el, két nappal szeretett felesége halála után – olvasható a közgyûlési elõterjesztés mellékletében.
A helyi védelmi rendelet 2011. évi megújítása idején csak a köztiszteletben álló közéleti személyek, politikusok, tudósok és mûvészek sírjai kerültek beemelésre a rendeletbe. Azonban a VIA Kanizsa Városüzemeltetõ Nonprofit Zrt. által 2012-ben összeállított listán még öt név szerepelt, ezért az alábbi sírok helyi védelem alá helyezése is indokolt volt: Svastits Károly és Véber Antal 1848-as honvéd fõhadnagy, Barthos János ’48-as honvéd, városi kamarás, Darás Zsigmond ’48-as honvéd hadnagy és Páros Endre ’48-as honvéd százados.

B.E.