Egy kötetbemutatóra jöttünk össze itt a „mi múzeumunkba”, de a „Markó Imre Lehel válogatott néprajzi és nyelvészeti tanulmányai” címû könyv kapcsán hadd emlékezzünk most a kötet szerkesztõjére is: dr. Ördög Ferenc nyelvészre, az MTA doktorára, Nagykanizsa és Zala megye díszpolgárára, a Batthyány Lajos Gimnázium tanárára.

Nemrég ott álltunk sírjánál, de a gimnázium nevében is inkább most szólunk. Nem nekrológot mondok, hanem az alkotó tudós, tanár továbbélését dicsérem, mert emléke fennmarad, mûvei nemcsak súlyosságuk, de inkább tartalmuk által tovább léteznek, amíg beszélünk magyarul, és kutatják csodálatos nyelvünk titkait.
Elment Ördög Tanár Úr, s utolsó találkozásunk fájdalma ma is bennünk van: hogy nem beszélgettünk hosszabban, hogy nem tudtunk Tõle elköszönni. Kell, hogy legyen nyoma a gyásznak, ezért is szólítjuk sok megmaradó emléke keser-édes örömét.
Ördög Ferenc 1933-ban született a Tolna megyei Gyulajon földmûves szülõk gyerekeként. Korán árvaságra jutott: édesanyját 3 éves korában, édesapját 9 éves korában veszítette el. Nagyszülei nevelték. Dombóváron érettségizett, majd a Szegedi Tudományegyetem hallgatója volt, ahonnét 1957. július 15-étõl Nagykanizsára került az akkori Irányi Dánielbõl Landler Jenõ nevûvé vált Gimnáziumba feleségével, Domján Júliával együtt. Több híres professzora volt: Mészöly Gedeon, Klemm Imre, Nyíri Antal, Rácz Endre, Halász Elõd. Általuk is indíttatva már egyetemista idõszakától bekapcsolódott a tudományos munkába. Foglalkozott: földrajzi nevekkel, személynevekkel, vagyis névtudománnyal, mûvelõdéstörténettel, stilisztikával, nyelvjárástörténettel, szociológiával, helyesírás-történettel, dialektológiával, tudománytörténettel. 1960-ban egyetemi doktor lett, 1973-ban kandidátus, címzetes fõiskolai tanár és címzetes egyetemi docens volt, 2011-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Állami díjas nyelvész volt (1975), szülõfaluja és lakókörnyezete díszpolgára (1997: Zalaegerszeg, 2000: Gyulaj, 2005: Nagykanizsa), Pais Dezsõ–díjas (1991), a Zala Megyei Önkormányzat Alkotói Díjasa (1996), Zalai Prima Díjas (2011), és tavaly megkapta „A Köz Szolgálatáért Érdemjel” kitüntetést is. 1989-90-ben országgyûlési képviselõ is volt a rendszerváltoztató parlamentben.
Mégis azt gondolom, hogy számára a legfontosabb gimnáziumi tanári mivolta volt. Magyartanárként sok gimnazista tanítvány kötõdött hozzá, mert értett az õ nyelvükön is. Volt osztályfõnök, igazgatóhelyettes és könyvtáros. Szerkesztett iskolai évkönyvet, vezetett honismereti népnyelvkutató szakköröket, szervezett konferenciákat. Órái élményszámba mentek, köszönhetõen nyílt, kedves, humoros személyiségének is. Példaember volt tanáregyéniségként, tudósként és közéleti emberként. 1995-ben ment nyugdíjba a gimnáziumból, de azóta is heti rendszerességgel vendége volt iskolánknak, minden nyugdíjas klubos találkozón ott volt. Gyakran megjelent az iskolai könyvtárban, az utolsó napjaiig aktív könyvtárhasználó volt, sokszor jött az igazgatói irodába egy-egy kávéra és beszélgetésre; mindig kaptunk Tõle bölcsességet, egy-egy történetet és viccet is. Szóval nagyon fog hiányozni…
De emléke megmarad, s mûvei ott vannak a könyvtáraink polcain. Laikusként is jó sorolni a legfontosabb könyveit: „Zala megye földrajzi nevei” (1964) – Markó Imre Lehellel és Kerecsényi Edittel tette közzé. Ezzel a mûvel máig hatóan országos mozgalommá szélesedett a helynévgyûjtés. Fontos a „Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén” (1973) címû vaskos mûve. Monumentális 4 kötetes mûve: „Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzõkönyvei (1745-1771)” (1991- és 1998 között adták ki). Helynevekkel foglalkozó munkásságának legáldozatosabb eredménye a „Helynévmutató Csánki Dezsõ történelmi földrajzához” (2002). Az 5 kötetes történelmi földrajz feldolgozása egy tudós munkacsoportnak is sok évre való feladatot jelentett volna, de õ feleségével és munkatársával, Ördögné Domján Júliával, azaz Jutka nénivel, hihetetlen rövid idõ alatt véghezvitte. Büszke vagyok rá, hogy utolsó tanulmányát a Batthyány Lajos Gimnázium 2014/2015-ös évkönyvében jelentethettük meg, sõt különnyomat is készült róla: „A népetimológia kései ómagyar és középmagyar kori személyneveinkben”.
Ördög Ferenc Tanár Úr hihetetlen eredményû életpályája példa számunkra pedagógusi mivoltában, tudósi kvalitásában és közéleti hozzáállásában. Tehetsége, munkabírása, szorgalma mellett munkájában segítette felesége, Domján Júlia, 2003-ban azonban õ elhunyt. Két év múlva, újra megnõsülvén dr. Lendvai Anna tanárnõ, helytörténész lett a segítõ társa. Szerencsés volt, hogy két ilyen, kiegyensúlyozottságot adó, kiváló társ segíthette kutatóéletét, alkotó éveit.
Feri bácsi nagyon büszke volt sikeres kutatóorvos fiára, Tamásra, menyére, unokájára, akik az Egyesült Államokban élnek, de élõ kapocs volt velük. Hûen Feri bácsi anekdotás személyiségéhez: Tamást, amikor kisiskolásként megkérdezte a tanító néni – „Mit dolgoznak a szüleid?”, õ azt válaszolta – „Tudományos munkát végeznek…” Szóval szép emlékezetû ez a család… S bár fia szerint az USA-ban azt mondják az Ördög Ferenc – típusú emberrõl: „ilyen típus már nem készül”… De mi mégis hiszünk benne, hogy van élet az élet után, s továbbélhetünk alkotásainkban, mûveinkben, gyermekeinkben, emlékeinkben…
Ördög Feri Bátyámat közeli rokonai, barátai „Luci”-nak hívták, mert „Luci Feri” az majdnem „ördög”-i… De mi mégis hiszünk abban, hogy Ördög Ferenc mégis már az „elíziumi mezõkön” van, amely olyan túlvilági hely, ahol azok kaptak helyet, akik az istenek kedveltjei voltak életükben. Ezt gyakran nevezték a boldogok mezejének, mivel az ott lakók gond és baj nélkül éltek, és sohasem éreztek fáradtságot, éhséget vagy szomjúságot… Tehát gyújthatunk fényt Érted – érted…?!
Most nem vagy már se ördög, se „luci” (azaz fény), csak jelenés, emlék, de örökké való, lélek vagy és röppenõ: „nihil humani a me alienum est” – semmi emberi nem áll távol tõlem… „Jön az Ördög, mondták. És mosolyogtak./ Elmék és szívek gazdagodtak.” Ifjabb szívekben élsz tovább…
A család szerette volna, ha ravatalodnál elhangzik Reményik Sándor „Végrendelet” címû verse:

„Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az õszi verõfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kit üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol – és mindenütt leszek.”

Köszönöm a figyelmet! Isten nyugosztalja Ördög Ferenc Tanár Urat…

Balogh László a BLG igazgatója, képviselõ

(Elhangzott 2016. január 19-én a Thúry György Múzeumban egy dr. Ördög Ferencre való emlékezés alkalmával.)