Ordass Lajos mártírsorsú püspökrõl tart elõadást prof. dr. Fabiny Tibor január 25-én, hétfõn 17 órakor a Halis István Városi Könyvtárban. Elõtte nyitja meg városunk vendége az Evangélikus Országos Múzeumtól kölcsönkapott Egyházüldözõk és egyházüldözés a Kádár-korszakban c. kiállítást, és az interneten két kattintással elérhetõvé teszi az NPE középiskolás vetélkedõjének feladatlapját. Köszöntõt Bene Csaba, a Zala Megyei Közgyûlés alelnöke mond. A tárlat a kommunizmus áldozatainak emléknapja elõtti napig, február 24-ig tekinthetõ meg a könyvtár nyitvatartási idejében.

A szegedi Csillagbörtönben már megvalósult… Óhatatlanul kapcsolódik az esemény az elõzõ nap bezárult ökumenikus imahéthez. Az államosítások idején az evangélikus püspök meggyõzõdéssel vallotta: az egyházi iskolák is az egyház testéhez tartoznak. Valójában ezért börtönözték be - a vád koholt volt - 1948-ban, pár hónappal Mindszenty bíboros elõtt. Próbálkoztak nála, kiengedik, ha… Míg odavolt, cellatársai, tizenöt katolikus pap azért imádkozott, hogy lelkiismerete tiszta maradhasson. Nem tántorodott meg. A magánzárkában szellemi egészsége érdekében szigorú napirendet tartott, emlékezetbõl frissítette föl angol és svéd nyelvtudását, egyházi énekeket és népdalokat, sõt tréfákat idézett föl, utóbbin néha hangosan fel is nevetett. A magánzárkában sem volt egyedül: „Az imádkozásban sokkal fontosabb az, hogy Isten beszél hozzánk, mint az, hogy mi beszélhetünk hozzá” Szabadulása után megvallotta: „Isten az egyetlen, bevehetetlen vár Ura, aki sok küzdelem után magához segített, és oltalmába vett. Oda, ahová az ellenség nem hatolhat, és ahonnan el nem rabolhat. Itt akarok maradni, sehol másutt. Csak Istennél. Az õ örök oltalma alatt.”A hatvanas években külföldre juttatott Önéletrajzi írásaiban pedig így írt: „Egy tõlem elvehetetlen, az életem fölött uralkodó, szent és drága látomásnak vagyok a rabja. Én hiszek abban, hogy e múltban sok megpróbáltatáson átment ország a boldog jövõjét meg fogja látni. Ez az álom, amely lelkemben él, nemcsak hangulat. Életemet eskünél erõsebb erõvel hozzáfûztem ennek a népnek a boldogulásához. Múltját a történelembõl megtanultam és lélekben átéltem, a jövõje felé valami elalkudhatatlan reménységgel nézek. Nincs az a hatalom, amely ki tudja lelkembõl tépni ezt a képet.” Tudni érdemes, hogy 1944. március 19-én, a német megszállás napján magyarosította családi nevét a német Wolf-ról Ordassra. A katolikus Mádl Ferenc 2000-ben így emlékezett rá: „Ordass püspök a helytállásával küldetést vállalt, példaadása sokunknak adott erõt tisztességünk fenntartásához. Alakja, személye ma is sugárzó erõ.” És kicsoda az elõadó, aki hétfõn este Ordass Lajosról szól? Édesapja, id. Fabiny Tibor a Kanizsán és környékén ismert Smidéliuszok édesapjával, Ernõvel együtt részese volt 1956 reményteljes nyarán - õszén a nagybaráti lelkésztalálkozónak, az Észrevételek c. nyilatkozatnak. „Térdre akartok minket kényszeríteni?!” – reccsent rájuk az õket berendelõ, kommunista püspök, aki Ordass Lajos székét bitorolta. „Nem, csak azt szeretnénk, ha együtt tudnánk letérdelni az egyház Ura elõtt!” – felelte a fõszervezõ. Négy nap múlva kitört a forradalom. Vendégünkre harminc évesen, 1985-ben így hatott Ordass Lajos híres lila könyve: „Lajos bácsi önéletrajza. Az abszolút, sziklaszilárd becsület. Az utolsó hiteles és egyenes szó… olyan mély keresztyén emberi értéket képviselt, amire ma leginkább szükség van. Világos immár: az õ hiányától beteg és szenved a lefejezett egyház. Csakis az õ szellemébõl születhet újra népünk. Õ hû maradt, bár mindenki otthagyta... Anélkül, hogy bálványt faragnánk belõle, emberi példáját kell magunkévá tennünk. Öröksége olyan lelki erõ, ami egy reformáció fedezete lehet.”
Fotó: Az Evangélikus Országos Múzeum gyûjteményébõl
 

Kanizsa