Képünk már van róla, hiszen négy évvel ezelõtt elkészült az elsõ színes kép. Az sem volt könnyû kihívás, hiszen egy tizennyolcadik században élt embernek a vonásait egyetlen egy rézkarc örökítette meg annak idején, és ez alapján kellett a festõmûvésznek, illetve most a szobrászmûvésznek elkészíteni az alkotását. A formával talán nem volt gond, hiszen a korabeli linómetszet – bár elég rossz állapotban van – de az arcvonásokat nagyjából megõrzi. Ellenben a festmény készítésénél lehettek nehézségek, ugyanis nem lehet tudni, hogy milyen volt a haja színe, a szeme árnyalata, ezt voltaképpen ki kellett találnia a mûvésznek. Az alkotók – úgy a festõmûvész, akit Dárday Péternek hívnak, illetve Kocsis András szobrászmûvész - nagyon ragaszkodtak a valósághoz abból a szempontból, hogy tanulmányokat készítettek a jelenleg élõ Benyovszky leszármazottak körében, ami azt jelenti, hogy nagyon sokat találkoztak, lefényképezték õket, továbbá a családi fotóalbum révén a karaktereket próbálták egyeztetni. Végülis folyamatos családi kontroll mellett készültek el az alkotások: korábban a színes festmény, most pedig a portrészobor, amelyrõl azt gondoljuk, hogy nagyon jól sikerült. Szóval, az a kép, ami így bennünk huszonegyedik századi emberekben él Benyovszky Móricról, úgy gondoljuk, hogy ilyen karakter lehetett a világutazó.
- Az egyesület milyen más programokkal õrzi Benyovszky emlékét?
- Budapesten van a központja a Benyovszky Társaságnak és örömmel mondhatom, hogy elég gyakran keresnek fel bennünket az ország miden részébõl, továbbá külföldrõl is. Legutóbb például Berlinbõl jött egy úr és bemutatkozott, hogy õ Márk Benyovszky, vagyis õ a társaságunknak egy olyan külsõ tagja lett, aki azért csatlakozott hozzánk, mert szeretné tudni, hogy van-e köze a híres Benyovszkyhoz. Meg kell említenem, hogy több mint háromszáz család élhet ma a világon Benyovszky néven, és hát ezek közül megtudni azt, hogy kik azok, akik legközelebb állnak hozzá – éppen ez volt az egyik nagyon komoly feladatunk, és - hosszas kutakodásokat és utánajárásokat követõen - örömmel állapítottuk meg, hogy a híres 18. századi Benyovszky Móricunk legközelebb álló leszármazottai Budapesten élnek. A másik ág pedig az Egyesült Államokban. Megkerestük mind a kettõt: a budapestiek eljöttek ide Rigyácra is ere a csodálatos szoboravató ünnepségre, az egyesült államokbeli Benyovszky-családot pedig úgy sikerült megtalálnunk, hogy amikor megjelent Benyovszky madagaszkári naplója, amit a társaságunk adott ki az Országos Széchenyi Könyvtárral közösen, akkor New Yorkban volt egy könyvbemutató. Erre az eseményre eljöttek az ottani leszármazottak és késõbb kiderült, hogy valóban ugyanarról a családról van szó, csupán egy másik ágáról. Úgyhogy azóta az Egyesült Államokban és itt Magyarországon is elég szoros a családi kötõdés Benyovszky Móric emlékének ápolását illetõen.
- Az egyesületnek milyen a kapcsolata a távoli Madagaszkárral?
- Elég szoros ez a kapcsolat, hiszen egyesületünk elsõ útja oda vezetett, ahol Benyovszky meghalt 1786 szeptemberében. Kíváncsiak voltunk arra: vajon tudják-e a madagaszkáriak azt, hogy Benyovszky magyar volt. Már csak azért is, mert magában az afrikai szigetországban öt utca is híres hazánkfiának a nevét viseli. A feltételezésünk beigazolódott, hogy – amíg oda nem utaztunk - az ottaniaknak fogalmuk sem volt arról, hogy tényleg egy magyar emberrõl van szó. Sõt, maga a miniszterelnök- aki jelenleg egyébként a parlament elnöke Madagaszkáron – sem volt biztos abban, hogy ez a név egy magyar honfitársunkat takarja. A kapcsolat egyébként most is fennáll annak ellenére, hogy Madagaszkáron most nem éppen a legbékésebb idõszakról beszélhetünk az év eleji állampuccs okán. Két emlékhelyet tudok javasolni azoknak, akik Benyovszky Móric emlékét akarják kutatni a szigetországban: az egyik emlékhely a fõvárosban Antananarivo-ban található, ahol a Benyovszky Móric utcában helyzetünk el egy emléktáblát, magyar, francia és malgas nyelvû felirattal. A másik emlékhely Madagaszkár északkeleti részén van azon a dzsungelvidéken, ahol annak idején Benyovszky élt és ahol tulajdonképpen a franciák 1786-ban megölték.
- Megvan még ez az emlékhely az õserdõben?
- Van visszajelzésünk, hogy megvan, mert legutóbb például három földrajz szakos egyetemi hallgató kereste fel ezt az esõs évszakban szinte megközelíthetetlen vidéket. Ahogy utólag elmesélték, eljutottak a helyszínre – Maroantsetra vidékére, ahol izgatottan keresték az öt évvel ezelõtt általunk a bennszülötteknek adományozott Benyovszky-szobrot. Elõször el voltak keseredve, mert csak a szobor talapzatát találták meg, mígnem a fehér idegenek láttán a környezõ kunyhókból és az erdõbõl elõbukkantak a bennszülöttek, s egy idõ múltán nagy üdvrivalgásban törtek ki, miután megtudták, hogy vendégek jöttek a távoli Magyarországról Benyovszky szobrát megnézni. Kiderült, hogy a helyiek által nagy becsben tartott szobor megvan, csak nem a talapzatán, hanem a legbiztosabb helyen – az ágy alatt a törzsfõnök kunyhójában. Csak akkor veszik elõ és helyezik rá a talapzatra, amikor vendég érkezik. Tehát továbbra is õrzik a helybeliek a Benyovszky-emlékmûvet a madagaszkári õserdõben, de ha valaki arra jár, hogy megnézze, elõször tessék szólni a törzsfõnöknek!
Gelencsér Gábor

További hírek:

MAGAZIN ROVAT >>>