A Rozgonyi Polgári Egylet vendégeként Bencsik András, a Magyar Demokrata címû hetilap fõszerkesztõje, a Magyar Gárda Egyesület alapító tagja tartott elõadást a Medgyaszay Házban. Magyar valóság 2007 õszén címû elõadásának középpontjában a Magyar Gárda megalakulása állt.

– Azt vettem észre az elmúlt hetekben – hangsúlyozta elöljáróban –, hogy nagy bátorság kell ahhoz, hogy nagy nyilvánosság elõtt szóba álljanak velem az emberek. Nem hittem volna, hogy a rendszerváltás után tizenhét évvel Magyarországon eljöhet egy olyan pillanat, amikor az emberek elkezdenek félni. Nem a hivatásos rettegõkre gondolok, hanem az általam nagyra becsült emberekre, akik óvakodnak nem szóba elegyedni velem.

Köszönöm Rózsás Jánosnak, hogy elmondta a Demokratában, mit kell tudni a levente mozgalomról, amelyet próbálnak befeketíteni a nem túl tisztességes gondolkodású emberek, s amihez képest a Magyar Gárda óvónõképzõ. A gárda messze nem olyan kemény és bátor, de valami elindult – folytatta, és közben megmutatta a közönségnek a gárda sok kritikát ért sapkáját. – Amikor a Jobbik Magyarországért Mozgalomnál egy jelentõs fordulat történt, és Vona Gábort választották meg elnöknek, egy több éve tartó csendes háború ért véget azzal, hogy eljött hozzám a szerkesztõségbe. A Fidesz-szövetség tagjaként azt mondtam, szurkolunk nekik, mert a következõ generáció tagjai, de eggyel tisztában kell lenni. A közös ellenséget kell legyõzni, aki Magyarországot tönkre akarja tenni, és nem egymás hibáival kell foglalkozni. Máig is hiszek az összefogás erejében, azt gondolom, Orbán Viktor az a személyiség, aki képes kilendíteni a holtpontról ezt az országot. Felvetõdött kettõnk között, mi az, amit hiányolunk a magyar közéletbõl! Arra jutottunk, kellene egy olyan szellemi-lelki mozgalom, amely magabiztossá, bátorrá, erõssé tehetne bennünket a szó jó értelmében. Ha például egy fiatalember elkezd sportolni, nem azért teszi, mert valakit meg akar ölni, hanem azért, mert úgy érzi, egészséges testben, egészségesebbek lesznek a gondolatai, magabiztossá válik. A hosszú beszélgetések végén megformálódott elõttünk – és egy kicsit benne is volt a levegõben, hiszen a Nemzetõrséget már jóval korábban Simicskó István fölvetette, és számos ilyen típusú mozgalom alakult – mi lenne, ha valamifajta, a Polgárõrségnél markánsabb mozgalmat indítanánk? Így lassan kicsiszolódott a Magyar Gárda mozgalom gondolata, és találtam tíz embert, akivel megalapítottuk az egyesületet. Fölvetettük, milyen viseletünk legyen, és legyen-e valami közös ismertetõjelünk. Személy szerint én javasoltam Imre király címerét, mert nem sokan tudják, hogy a magyarságnak nemcsak a turul a címerállata, hanem az oroszlán is. Úgy éreztük, többre van szükség, mint a turulra, ami az Istenség szimbóluma, amíg az oroszlán a földi erõ, a királyi méltóság, a magabiztosság szimbóluma, és Imre királynál jelenik meg az Árpádsávos pajzsot védõ kilenc oroszlán. Imre király egyébként ritka vitéz ember volt, méltatlanul felejtettük el. A Magyar Gárda egyik érdeme, hogy elõtérbe került a személye. Sokan össze is keverik Imre herceggel. Miért döntöttünk közfelkiáltással, hogy ez legyen a gárda címere? Magyarországon a bal-liberálisok elõszeretettel taposnak bele a nemzet érzékenységébe. Náciznak, fasisztáznak, sovinisztának nevezik azt, aki szeretettel gondol a nemzetre. Összekevernek össze nem illõ dolgokat, melyre válaszul egyre több ember piros-fehér, úgynevezett Árpádsávos zászlóval járt ki az utcára, de nem azért, mert õ náci lenne, hanem azért, mert elege van a lelki zsarolásból. Tehát visszanyúltunk a történelem egyik legérdekesebb uralkodójához, akit nagyon kevesen ismernek. Aki ettõl fél, az beteg ember. Szemünkre vetették továbbá, miért fekete a gárdisták egyenruhája? – Kizárásos alapon indultunk el a szín kiválasztásánál. A rágalmak ellenére nem katonai alakulat vagyunk. Divatos a fekete szín, és mivel a fiatalokat akartuk megnyerni, a fiatalok által szívesen viselt ruhadarabokat teszteltük le, és próbáltuk magyarítani. A jelenlévõ Takács Zsuzsi divattervezõ érdeme az egyenruha.

Bencsik András bemutatta a gárdisták piros-fehér sávos kendõjét is, melynek mintadarabját átadta a Rozgonyi Polgári Egylet vezetõjének, Miha Tamásnénak.

– A fekete, fehér és a piros szín együtt tisztaságot, erõt, dinamikát kölcsönöz – folytatta. – A kendõ jelképezi a magyarságukat, a tisztaságukat. Mi volt a célunk a gárdával? Olyan körök létrehozása, ahol a fiatalokat megtanítjuk azokra a nemes érzésekre – testben, lélekben, szellemben képezzük õket – amelyek az embert emberré teszik a szó legnemesebb, legmagasztosabb értelmében. Testi, lelki, szellemi próbáknak szeretnénk alávetni õket. Szeretnénk divatba hozni a kirándulást, a tömegsportot, a hétköznapi vetélkedést. A fiúkat férfias, a lányokat nõies viselkedésre szeretnénk tanítani. Ettõl még nem történik semmi rossz. Készül a gárda becsületkódexe, melyben a kilenc oroszlán kilenc nemes emberi értéket tartalmaz. A gárda igazából iskola lesz, nem harci alakulat, annál sokkal veszélyesebb. Iskola, ahol egy új korosztályt meg akarunk tanítani a nemzet, önmaga, a társai szeretetére. Arra szeretnénk megtanítani ezeket a fiatalokat, amire sajnos, a tapasztalatok alapján az iskola, nem szólva a médiáról, nem alkalmas. Azt tervezzük, hogy a gárdistáknak bölcs emberek, tanárok beszéljenek a magyar jelenrõl és múltról, a magyarság szellemi örökségérõl. Úgy tûnik, az igazság pillanata közel van. Elképzelhetõ, hogy Gyurcsányt novemberben megpuccsolják, ami önmagában nem megoldás, mert a többiek semmivel nem jobbak nála. Teljes rendet kell csinálni, ez pedig egy új választás kiírása. Kell hozzá egy bátor, befolyásolhatalan köztársasági elnök, aki azt mondja, amikor eljön az ideje: és most állj. Feloszlatom a parlamentet, és kiírom az új választásokat. Egy tönkretett, kifosztott, megalázott, megnyomorított országot kell, mint a tatárjárás után, felépíteni. Mi, a Magyar Gárda ebben a rendrakásban szeretnénk cselekvõen részt venni, ehhez keresünk vitézeket, bajnokokat.

Bakonyi Erzsébet